Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

III. Az állami abszolutizmus kiépítése 1690-1790. Átmenet a kapitalista termelésre 1790-1849. Összeállította: Béres András

A TÖRÖK HATALOM KIŰZETÉSÉTŐL 1849-IG (KOMORÓCZY GYÖRGY) A 150 évig tartó török hódoltság után megkezdődött a Habsburg-abszolutizmus katonai és polgári szervezeteinek kiépítése. Az egész országra nehezedő önkényt Hajdú-Biharban még súlyosabban érezték, mert a visszahódított területeken a falvak újbóli benépesítését, a birtokok elosztását az állami érdekek képviselője, az ún. Újszerzeményi Bizottság (Neoacquistica Commissio) intézte, amely a korábbi földesúri tulajdonviszonyokat, vagy a városok kiváltságos jogállását sok esetben figyelmen kívül hagyta. Az adósújtotta jobbágyság elnyomatása még fokozódott, a katonai beszállásolások mértéke egyre nőtt s ezt a szabad városok, de még inkább a falvak jobbágynépessége annál inkább megérezte, mert a földesurak igénye is egyre erőteljesebben növekedett. Az 1690-es években országszerte kifejezésre jutott az elégedetlenség, s ez a Tiszatájon is megmutatkozott. A bihari részek elpusztult falvait Erdélyből átvándorolt lakosság népesítette be. Határozottan népi jellege volt a hegyaljai felkelésnek, valószínűleg debreceni szegénylegények is részt vettek benne, hiszen kétségtelen, hogy a kuruc felkelők egy része a XVII. század végi üldöztetések idején Debrecenben húzta meg magát, s innét indult el a felkelők zászlói alá. Debrecen plebejus rétegei már korán beépültek a szegénylegény-hálózatba; Esze Tamás felesége. Bíró Anna, maga is debreceni volt. A hegyaljai felkelés leverése után a derecskéi mezőkön húzódtak meg az Ebergényi huszárezred katonaszökevényei, majd Rákóczi Ferenc hazaérkezésének hírére a Debrecen környékén beszállásolt Montecuccoli vezette ezred katonaállományának egy része is azonnal átment Rákóczi seregeibe. Debrecen vezető polgársága a szabadságharc kezdetén nem értette meg a felkelés jelentőségét, a korábbi megmozdulásokkal azonosította. A vezető patriciusréteg - különösen amikor az stratégiai nehézségekkel küzdött szemben állt a felkeléssel, viszont a város környéki szabad parasztok, szegénylegények az első pillanattól fogva rokonszenveztek vele. A városi jegyzőkönyvek több elítélő nyilatkozatban bélyegezték meg a kurucmozgalmat. Csak Rákóczi Ferenc és Dobozi István főbíró 1703-ban, a sámsoni táborban történt beszélgetése után csatlakoztak a szabadságharchoz, de attól kezdve csaknem a bukásig hívei maradtak. Debrecen magatartása hatással volt a környező falvak népére is, ez pedig nagymértékben elősegítette, hogy itt alakuljon ki a kuruc seregek egyik legjelentősebb hadtápbázisa.