Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

II. A késői feudalizmus korszaka 1690-ig. A három részre szakadt ország. Összeállította: Módy György

reczön városunk hű polgárainak és lakóinak azon sokféle és hálás szolgálatait és szolgálati érdemeit, melyeket nemcsak a kedvező és békés napokban, de sőt inkább mind a letűnt háborús zavargások idején, mind a közelebbi évek lefolyása alatt irántunk tanúsítottak, midőn tudniillik a török hatalom a mi Magyarországunkba betörvén, ennek nagy részét tűzzel-vassal kegyetlenül pusztítva, elfoglalta, igába hajtotta, következőleg Váradot is ostrommal bevette; majd továbbá a belső egyenetlenség a haza némely'lakosának elméjét megtévesztvén, a haza belsejében átkos lázadás támadt volna, a törökök, tatárok és hozzájuk csatlakozó és a szerencsétlen hazát rettenetesen pusztító pártütők háborgatásának és mindenféle gyötrelmének ki lévén téve, egyéb kimondhatatlan szenvedések, nyomorúságok között a közelebb lefolyt harmadik esztendőben a nevezett várost irtózatos erővel megtámadó ellenséges törököktől és tatároktól. . . (leírva a pusztítás mértéke) minden vagyonúkban oly nagymérmű veszteséget szenvedvén, hogy a szerencsétlen lakosoknak életükön kívül semmijük sem maradt. És ennek dacára a számtalan szerencsétlenség által megrendített hazának siralmas állapotában ily sok háborús zavargás és ezernyi teméntelen átszenvedett sanyarúságok között is, a kegyetlen barbárok szolgajárma alatt is, az ő törhetetlen hűségüket és hűséges állhatatosságukat Magyarországunk szent koronája és a mi Felséges ausztriai házunk, következőleg Felséges személyünk iránt is kitüntetve, magukat úgy a haza hasznos polgárainak, mint a közjó lelkes előmozdítóinak tettlegesen tanúsították... 20 000 rhénes forintnak

3 letétele által hűségüket nyilvánosan beigazolták, minélfogva ők minket cs. és kir. kegyelmünk irántuk való megnyilatkozására indítottak. (A továbbiakban a szokásos dicsérő szavak következnek.) Ennélfogva mindezen okokból, mind pedig a fent érintett város és lakosságának és a nevezett Deöbröczeön egész közönségének érdekében, az ő polgártársai, jelesen a mi bölcs és értelmes Dobozy István, Pósalaky János hites jegyző és Komáromy György híveinknek Felségünk elé terjesztett alázatos esedezésére kegyelmesen elrendeltük, hogy a mi kiváltságos Deöbröczön mezővárosunk, mely a nem régen lefolyt időkben Isten segítségével ugyanazon város hozzájárulásával is gyámolított győzedelmes fegyvereink által a török hatalmából és jármából felszabadult és szabadságát vissza nyerte: - a mi szabad királyi városunkká emeltessék és a mi Magyarországunk többi királyi városai, mi királyi tulajdon birtokunk sorába vétessék és beiktattassék és többé nem mezővárosnak, hanem a mi szabad királyi Deöbröczen városunknak neveztessék, címeztessék és hogy ezentúl külön királyi levelekkel az országgyűlésre meghívattassék . . . (Címert adományoz részére a király.) Bécsben, ápril hónap 11-ikén, az Úrnak ezerhatszázkilencvenharmadik évében, római császárságunk harmincötödik, Magyarország és egyéb részeinek harmincnyolcadik. Csehországi uralkodásunk harminchetedik évében . . . Leopold (Következnek az aláírások) Jelzete: H.-B. m. L. Oklevélgyűjtemény 203. szám alatt. Fordításban közölte: Koncz Ákos-Herpay Gábor: Debreczen sz. kir. városi rangra emelésének története. 1915, Debrecen, 36-41. old. M. Z.-né. Jegyzet: a) Körülbelül 250 hízott ökör ára.