Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

II. A késői feudalizmus korszaka 1690-ig. A három részre szakadt ország. Összeállította: Módy György

vele, ha veszi jó, ha penig nem, szabadon eladhattya, akinek akarja, hz fogott földet penig nem adhattya, hanem mig maradékja leszen szabadon birhattya, ha pedig magva szakad, a ki hamarébb éri azé leszen. 28. Art. Az füveknek bocsátásáról. Mikoron penig fű bocsátás lészen, senki időnapelőtt ki ne menjen a mint a tilalom vagyon, hanem a mint megbocsájtják ahhoz tartsa magát mindenben, mert valakit rajta érnek, nem egyébbel hanem 12 frtttal büntessék. A szénáknak penig tilalma a kit le nem hordhatnak Szent Mátyás napja a tilalma mind tűztől, mind penig barmoktól és ménesektül, juhoknak is megtétetésétül, az vetések között való járásátul is 12 frt a tilalma. /..../ Kiad.: Komáromy András: A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások. (Budapest, 1898) Függelék VI. 65-70. A hajdúvárosok társadalmára lásd Rácz István: A hajdúk a XVII. században (Debrecen, 1969). 53 1. Rákóczi György a már korábban is mezővárosi kiváltsággal élő Sarkadra hajdúvitézeket is telepített, a város ettől fogva egységesen hajdúszabadsággal élt. 1644. július 19. ... némely tanácsuraink előterjesztése következtében, de magunk is látván és megismervén kitűnő és vitéz nemeseinknek, úgymint Erdős Péter bírónak. Csatári János, Bálás Dániel, Varga Miklós, Balázsi Pál, Ősi Gáspár, Szűcs András, Mészáros János és Terepély György esküdteknek, valamint Herpai Mihály hadnagynak és minden többi őrségbeli katonáknak. Sarkad várunk és városunk, úgy lovas, mint gyalogos renden levő lakosainak hű és buzgó szolgálatait, kik azokat nekünk minden alkalommal, minden ügyünkben és viszontagságokban, amint csak lehetett fölajánlották és megmutatták, mi sem késünk azokat az utókor számára fenntartani és megbizonyítani. Ennélfogva Győr nevű egész és csonkítatlan pusztánkat, ugyanazon Sarkad városának keleti határában, legközelebbi szomszédságaival együtt, valamint a következő egésztelkeket, úgymint: puszta Herpán egyet, úgy a szintén puszta Nyéken is egyet, továbbá a közönségesen Csáky rétnek nevezett szigetet, azután a Lei-Ősi puszta egy, és végül ugyanazon Sarkad városunk 3 üres telkét, melyet hajdan nemes Tholdi István bírt, hanem azt halála és mindkét ágon való magvaszakadta után kincstárunk igazgatósága, Erdélyországunk és Magyarország hozzákapcsolt részeinek régi és helyes törvényei és szokásai értelmében elfoglalta, mind amellett is, hogy némelyek, akik bizonyos pénzösszegért azokat, tudniillik a pusztát és telkeket használták, ezen elfoglalásnak ellentmondtak, mégis mi fent nevezett híveink kérelmére, megfizetvén az ellentmondóknak a törvény szerint fizetni valókat, egyrészben pedig azokat el is engedve, ha azon pusztát és telkeket a törvényes perből minden részben kibontakoztatva tudjuk: minden hasznaikkal és minden tartozandóságaikkal, nevezetesen művelt és műveletlen szántóföldjeikkel, rétjeikkel, legelőikkel, mezőikkel, kaszálóikkal, erdeikkel, ligeteikkel, hegyeikkel, havasaikkal, völgyeikkel, szőlőskertjeikkel és szőlőhegyeikkel, nemkülönben vizeikkel, halaikkal és halastavaikkal, vízfo-