Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

II. A késői feudalizmus korszaka 1690-ig. A három részre szakadt ország. Összeállította: Módy György

lyásaikkal, malmaikkal és azok helyeivel; áltálában pedig bármi néven nevezendő hasznaik és tartozékaik csonkítatlanságával, s amik azokra régtől fogva vonatkoznak, igaz határaikban, és régi kerületükben - Sarkad városunk nevezett bírójának, hadnagyainak, lakosságának és népességének, úgy azok minden örökösének, tartós kegyelmünk jeléül jóságosan adandóknak ajándékozandóknak és átruházandóknak ítéljük, aminthogy adjuk, ajándékozzuk és át is ruházzuk, mások jogának fenntartásával. . . Kiad.: Szendrey István i. m. 209-10. 54 /. Rákóczi György erdélyi fejedelemsége idején a hajdúvárosok önállóan kezdtek fellépni. A fejedelem viszont „figyelmezteti" őket kiváltságolásuk alapjára: a katonai szolgálat vállalására. 1644 Az Szabolcs vármegyei hét hajdúvárosokbeliek idejénkorán megintettek vala, ellenségesen ne kezdenék magokat viselni, sőt a közönséges szabadság oltalmára ők is, a mikor kívánhatnék, felülni tartoznának, különben ha magok javára tartozó szolgalatjukban vakmerőképen megkezdenének fogyatkozni, s mi kár nyitná fülüket, magoknak tulajdonítanák; kik is mind az ügynek igazságát, s mind a vármegyékkel egybekötött szabadságokat előttök viselvén, az vármegyéktül különszakadni nem akarnak vala. Kik is a több hajdúsággal, hogy Ibrányi Mihálynak az» Váradban való gondviselésére otthon kellene maradni, Gyulai Ferencz kapitánysága alá bízattak vala. Egykorúan leírta: Szalárdi János Siralmas Magyar Krónikája kilencz könyvei (Szerk. b. Kemény Zsigmond, Pest, 1853) 149. M. Gy. • 55 Az erdélyi fejedelmek politikai akcióikat nem utolsósorban a hajdúvárosok, a bihari hajdúság és a partiumi megyék katonai erejére, valamint Debrecen szolgáltatásainak anyagi bázisára építették. Jól jellemzi ezt az alábbi feljegyzés. 1645. Maga pedig a partiumbeli vármegyékkel, Bihar megyei hajdúsággal, s fizetett hadaival, hogy mind lónak, baromnak ott jó élése lenne, s a táborra is hogy mind Tiszántúl Debreczenrül s az hajdúságrul, az alföldről, hegyaljai városokrul is pénzre is igaz elég élést hordhatnának, táborát az Harangodra szállitván, maga az urakkal, és udvarával Hernád-Németibe szállott vala bé, és ott nyaralt vala. Egykorúan leírta: Szalárdi János Siralmas Magyar Krónikája. 155. M. Gy. 56 Debrecen ún. chász-város volt, és közvetlenül a szultáni kincstárhoz tartozott. Nem volt tehát török magánhűbérura s jogi helyzete viszonylagos