Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

II. A késői feudalizmus korszaka 1690-ig. A három részre szakadt ország. Összeállította: Módy György

Statisztikai Évkönyv, 1960. 5-32.); ACSÁDY IGNÁC: A magyar adózás története 1598-1604-hen (Bp„ 1906). A kiadott dézsmajegyzékek - N. KISS ISTVÁN: 16. századi dézsmajegyzékek. (Borsod, Heves, Bereg, Bihar és Közép-Szolnok megyék) (Bp., 1960) és BALOGH ISTVÁN: Szabolcs megye dézsma jegy zeke 1556-ból (A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 1958. Bp., 1960. 147-167.) - a mezőgazdasági termelés és a jobbágytársadalom struktúrája fejlődésének is fontos dokumentumai. Az utóbbiakról országos kitekintéssel ad átfogó képet VARGA JÁNOS: Jobbágy rendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556-1761 (Bp., 1967); SZABÓ ISTVÁN: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből (Bp., 1948). Hajdú-Bihar megye ekkori területének mezőgazdasági termeléséről az említetteken kívül jó néhány helytörténeti munka is született. Átfogó jellegű, de nagyon vázlatos SZÜTS MIHÁLY cikke: Debrecen mezőgazdasági története (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1894. 289-302.). Az egyes termelési ágakról közöl részletező adatokat ZOLTAI LAJOS: Amikor még Debrecen környékén is sok volt az erdő (DKK 1933. 52-58.); BALOGH ISTVÁN: A gabona betakarítása a XVI-XV1I. században (Ethnographia, 1957. 270-291.),- N. KISS ISTVÁN: A bihari borvidék a XVI. század végén (Századok, 1958. 616-624.); KOMORÓCZY GYÖRGY-TÓTH PÁL: A kertgazdálkodás fejlődése Debrecenben 1950-ig (Debrecen, 1970). A legelőgazdálkodás történetéről nyújt áttekintést BALOGH ISTVÁN: A debreceni belsőlegelő és felosztása 1876-ban (Debrecen, 1936). Szintén BALOGH ISTVÁN a szerzője A hortobágyi pásztorkodás történeti múltja (Néprajzi Múzeum Értesítője, 1943. 97-112.) című tanulmánynak. Ehhez hasonlóan öszszefoglaló jellegű GUNDA BÉLA írása: A hortobágyi pásztorkodás múltja (Élet és Tudomány, 1957. 782-787.). Összehasonlítási alapként fontos GAÁL LÁSZLÓ könyve: A magyar állattenyésztés múltja (Bp., 1966). Érintik ezt a kort az állattenyésztés különböző ágazatainak történetét ismertető munkák is: MÁLNÁSI ÖDÖN: A régi magyar juhászat (Bp., 1928); HANKÓ BÉLA: A magyar juh eredete, múltja és jelene (Debrecen, 1935); BALOGH ISTVÁN: Néhány adat a magyar juhtenyésztés múltjához (DMÉ, 1937. 119123.); HANKÓ BÉLA: A magyar szarvasmarha egykori gazdasági jelentősége (Debreceni Szemle, 1935. 233-245.). A kései feudalizmus korának ipari fejlődéséről szólva sok-sok helyi adatot és céhlevelet közöl SZÁDECZKY-KARDOSS LAJOS: Iparfejlődés és a czéhek története Magyarországon. Okirattárral (1307-1848) 1-2. (Bp., 1913). A helytörténeti jellegű munkák közül ZOLTAI LAJOS összegező ismertetését kell elsőként említeni: Debreczen ipara és kereskedelme a XVIII. század elejéig (DKK, 1912. 81-95.). Az egyes iparágak, céhek történetéről levéltári dokumentumok és néprajzi emlékek alapján írt ZOLTAI LAJOS: Ötvösök és ötvösművesek Debrecenben (Debrecen, 1927); BEVILAGUA BORSODY BÉLA: A magyar serfőzés története. Művelődéstörténeti és kézművességtörténeti tanulmány 1-2. (Bp., 1931); LÜKÖ GÁBOR: A debreceni fazekasipar emlékei a XVI-XVII. századból (DMÉ 1939-40. 159-164.); N. BARTHA KÁROLY: A debreceni fésűsmesterség (Debrecen-Bp., 1929); uő.: A debreceni gubacsapó céh (Debrecen, 1939); VÁMOSI NÁNDOR: A debreceni csizmadiák céh- és műszavai (Debrecen, 1942). Gyengén sikerült munka TÓTH BÉLÁé: A debreceni tímáripar története (Bőr- és Cipőtechnika, 1957. Í45-147.). Az egykori malmokról tájékoztat ZOLTAI LAJOS: Szárazmalmok, szélmalmok, vízimalmok a régi Debrecenben (DKK