Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

V. A két forradalom 1918-1919. Összeállította: Nagy Gyuláné

Hasonló kezdeményezéseket figyelhetünk meg a korábbi munkástanács megmaradt tagjai részéről, élükön a direktóriummal, a jogalkalmazás, a szociális gondozás, a közellátás, a föld birtokbavétel vonatkozásában. Ilyen irányú tevékenységüknek különösen az a helyzet adott erkölcsi erőt, amely az 1919 áprilisában végrehajtott választások után csaknem a nép egészének akaratából alkotmányosan is a proletariátusra bízta az államhatalom vezetését. Az új munkástanács tagjai között mindenütt a dolgozó munkásés szegényparaszti tömegek kerültek az élre, s ezzel megszüntették a kizsákmányoló tőkések és nagybirtokosok monopolizált osztályuralmi rendszerét. A választások után azonnal megalakultak a helyi tanácsok, azok pedig megválasztották járási és megyei küldötteiket. A régi tisztviselők mindenütt a politikai megbízottak forradalmi ellenőrzése alá kerültek, ügyintézésük a régi bürokratikus eljárás helyett forradalmi módszereket próbált érvényesíteni. Hajdú megye alispánja később maga is megállapította, hogy „tüneményes gyorsaságú" ütemben alakították ki a megyében „az óriás, új hatalmi gépezetet". Ez a gyorsaság és azonnali cselekvéskészség jellemezte a gazdasági élet átalakításának menetét, a termelőeszközök köztulajdonba vételének ütemét és módszereit. A munka a Debreceni Szocializáló Bizottság kezében futott össze, amely az üzemi termelési biztosoktól naponként kért és kapott jelentést az eseményekről, a bevételekről és kiadásokról. A helyben dolgozó bizalmi, vagy a munkástanács megbízottja a jelentéseket ellenjegyezte. Rövid időn belül a megyében is kezdeményezések történtek az ipari termelés szocialista vezetésére. A Tanácsköztársaság gazdasági életének egyik legnehezebb kérdése a földértékesítésből adódott. A kormány rendelete alapján köztulajdonba kellett venni minden 100 kh-nál nagyobb földterületet, míg a kis- és törpebirtokok továbbra is magántulajdonban maradtak. A földosztás - a régen vágyott és sóvárgott kívánság - nem következett be megyénkben sem. Ebben nagy szerepet játszott az SZDP korábbi állásfoglalása, amelyet a munkásmozgalom debreceni vezetői is elfogadtak, annak ellenére, hogy az agrárproletariátus más véleményen volt. Április 10-e körül megalakult a Hajdúvármegyei Birtokrendező és Termelés Biztosító Bizottság, ugyanilyenek jöttek létre a járásokban is. Ezek indították meg az akciót a mezőgazdasági szövetkezetek létrehozására. A rövid idő azonban nagyobb eredmények elérését nem tette lehetővé. A munkáshatalom helyi szervezetei harcoltak a szociális és a kulturális helyzet megváltoztatásáért is. A cél a falusi lakosság és a városi proletariátus kulturális elmaradottságának megszüntetése volt. Rendezni kellett az oktatás ügyét, de az egyházi közoktatási intézmények birtokbavétele mindössze egy hónap alatt megyénkben nem volt megoldható. Határozott eredmény mutatkozott a szocialista gondolkodású tanítók és tanárok aktivizálódása terén, több direktóriumban a pedagógusok is cselekvően részt vettek az oktatás demokratizálódásának érdekében, az analfabéták összeírásában, munkáshangversenyek szervezésében. Ugyanilyen erőfeszítéseket tettek a munkásosztály egészségügyi helyzetének megjavítására, megkezdték a közegészségügyi intézmények, a magánkórházak és gyógyintézetek szocializálását; tervbe vették á csecsemőkórházak építését, napközi otthonok létesítését, a tanulók rendszeres orvosi ellenőrzését, bevezették a kötelező betegség- és balesetbiztosítást.