Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

V. A két forradalom 1918-1919. Összeállította: Nagy Gyuláné

A Tanácsköztársaság tevékenységét állandóan nyomon követte a belső és külső ellenség ellentétes irányú akciója. A külső ellenség már az év elején támadási vonalat állított fel Bihar megye Erdély felé eső határrészein, s az antantcsapatok csak jeladásra vártak, hogy támadásukat megindíthassák. A debreceni direktórium nagy erőt fejtett ki a proletárhadsereg megszervezésére, ilyen jellegű felhívását a tömegek lelkesen követték. A toborzó bizottságok előtt már márciusban és április elején oly nagy számban jelentek meg a munkások, hogy a bizottság tagjai - az egykorú jelentés szerint alig győzték a munkát. Március 29-én megalakult a „Bihar-Hajdúsági 39. Vörös Dandárcsoport" s ettől kezdve ennek irányításával folytak az egész megyében zajló toborzások. Április 10-ig közel 6000 fő jelentkezett katonai szolgálatra. Az ide küldött politikai megbízottak között kiemelkedő szerepet já^s-ott Czmór Béla és Karikás Frigyes; ez utóbbi egyidejűleg az Erdélyi Katonai Parancsnokságnál hasonlóan politikai biztosként emelkedett ki. De mindezek az erőfeszítések sem gátolhatták meg a román királyi hadsereg ellenforradalmi csapatainak katonai akcióit; a román támadás április 16-án indult meg; ezzel egy időben nagy tömegek jelentkeztek a haza védelmére. A Forradalmi Kormányzótanács április 19-én kiáltványt bocsátott ki „Veszélyben a forradalom!" címmel; több népbiztos tartózkodott Debrecenben s innét irányították a hadseregszervezés politikai munkáját. De eredményességét a belső ellenség ellenforradalmi akciója erősen fékezte. A román csapatok támadásának hírére a hatalmuktól megfosztott ellenséges osztályerők nyílt megmozdulást szerveztek. Ennek nyomai már április eleién felismerhetők voltak. A szervezkedés egyik gócpontja Debrecenben a Láng-féle szanatórium volt s rövid idő alatt 500 főt nyertek meg ügyüknek. Támogatókra találtak a munkásáruló vezetők között is. Fegyveres erővel támogatták őket a Vörös Őrségben megmaradt volt csendőrök és rendőrök, főként azok tisztikara, s amikor a tanácskormány a frontra rendelte őket, április 18-án fegyverüket a nép ellen fordították, megszállták a debreceni főutcát, támadást intézve a munkástanács ellen. A fegyveres felkelést a Rothziegel Leó által vezetett nemzetközi osztrák forradalmi zászlóalj segítségével a munkások leverték, s a rendet megszilárdították. Hasonló ellenforradalmi szervezkedés zajlott mindkét megye nagyobb községeiben is. A felsőbb katonai vezetés egy részének árulása, az ellenforradalmi erők szabotázsakciói hozzásegítették a román királyi csapatokat ahhoz, hogy a Debrecen környéki fronton sikereket érjenek el: április 22-én a vámospércsi ütközetben a forradalom katonái vereséget szenvedtek, majd visszavonultak. Debrecen április 23-án elesett s rövid idő után az egész Bihar és Hajdú megye az ellenforradalom hatalmába került. Hajdú és Bihar megye proletárdiktatúráját állandóan veszélyeztették az antant ellenforradalmi támadásai. A szocialista átszervezésben csak az első lépéseket tehették meg 1919 hősei, de egyetlen lehetőséget sem mulasztottak el, hogy előrevigyék a munkásosztály és a szegényparasztság, az értelmiségi, kispolgári útitársak felemelkedését. Ez a hősies erőfeszítés önmagában is nagy jelentőségű volt. * * * .