Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

IV. A Habsburg-önkényuralom és a dualizmus kora 1849-1918 Összeállította: Ujlaky Zoltán

A jobbágyfelszabadítás után meginduló polgári fejlődés nem szakadt meg a szabadságharc leverjése után. A Habsburg-önkényuralom sem forgathatta vissza a történelem kerekét, s a ténylegesen is birtokba vett polgári szabadságjogokat már nem lehetett a néptől visszavenni. A fejlődést gátolta ugyan az idegen elnyomó hatalom, valamint a polgári forradalom sok megoldatlan kérdése, de végső soron a termelés rendje polgári keretek között alakult. A társadalom nagy részének magatartása a passzív ellenállásban fejezte ki szembenállását a kormányzattal, de radikálisabb erők is kifejezésre juttatták függetlenségre irányuló nemzeti törekvéseiket. Az Októberi Diploma kibocsátása után 1860-61-ben ismét meginduló önkormányzati élet felszabadította a szunnyadó erőket; most már a radikális nézetek hangoztatására is lehetőség nyílt. Éppen ezeknek erőteljes hangja, valamint a reakciós kormányerők nemzet- és népellenes magatartása idézett elő ismételt - bár enyhébb formájú - abszolutizmust, amely újra a rendeleti kormányzás eszközéhez nyúlt a provizórium idején. Azonban sokáig ezt az állapotot sem lehetett fenntartani, mert mind az uralkodó osztály, mind az egész nép kereste - ha más-más úton is - a kibontakozást, amely végül a kiegyezéshez vezetett. Gazdasági téren az önkényuralom idején elengedhetetlenné vált a szabad polgári földtulajdon biztosítása. Rendezni kellett a volt úrbéresek birtokviszonyait, s a régi, feudális szolgáltatások megváltását is biztosítani kellett. A volt nemesi birtokosoknak a váltságösszegek nyújtottak tőkét birtokuk előnyösebb hasznosításához, de sok esetben ezen összegeket élték fel a jobbágy telkeket elvesztett süllyedő dzsentricsaládok. A birtokviszonyok rendezése többnyire együtt járt a parasztság megrövidítésével. Az úrbéresek sok esetben nem a ténylegesen is paraszti használatban volt földeket kapták meg, hanem a tagosítás során a silányabb minőségű, s mennyiségileg is csökkentett határrészekkel kellett megelégedniök. Ugyanakkor a feudális maradványok is tovább éltek: a nem úrbéres zsellérektől pl. a földesúr továbbra is követelte a szolgáltatásokat. E majorsági zsellérek lényegében nem szabadultak fel a századfordulóig sem. A tőkés ipari fejődés az 1850-es évektől kibontakozóban volt megyénkben is, főleg Debrecenben és Nagyváradon több gyár alakult, a megyében malmok indultak meg. Fejlődött a hitelélet is. Még néhány kisebb városban is alakultak takarékpénztárak. Az abszolutizmus szétzilálta a megyék történeti hagyományait. Egységes államigazgatási szervezetet vezetett be, amelynek alsó fokán a poli-