Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

IV. A Habsburg-önkényuralom és a dualizmus kora 1849-1918 Összeállította: Ujlaky Zoltán

tikai község állt, kinevezett vezetővel az élén. Az önkormányzati életet megszüntették, a tisztviselők és a községtanácsi tagok választását megakadályozták, az igazságszolgáltatást elválasztották a közigazgatástól, állami jogalkalmazó szervezetté minősítették. Megszüntették a Hajdú kerületet és a városokat beosztották a megyeszervezetbe. E rendelkezéseket 1861 után csak részben helyezték hatályon kívüli véglegesen a történeti szervezet formáit csak 1867-ben állították vissza. * * * A kiegyezés után a polgári fejlődés fokozottabb lendületet vett, bár a magyar uralkodó osztály tisztában volt azzal, hogy ez csak kompromisszum árán vált lehetségessé. A nagybirtokosok és a velük szövetséges nagytőkés körök vállalták az engedményeket, figyelmen kívül hagyva az önkényuralom időszakát, korábbi sérelmeiket, hogy fenntarthassák vezető szerepüket. Az önkormányzati életben kiemelkedő szerepet kaptak a vagyonos rétegek a virilizmus bevezetésével; a legtöbb adót fizetők különös előnyt élveztek minden képviselő-testületben és törvényhatósági bizottságban. Erre az időszakra esik a Hajdú kerület megszüntetése, majd 1876-ban Hajdú megye megszervezése a volt hajdúvárosokon kívül több Bihar, Szabolcs megyei községből. Ez a rendezés a gazdasági irányítást megkönnyítette, a földrajzi adottságok előnyösebb kihasználását biztosította. A szabad versenyen alapuló gazdasági fejlődés nem jelentett egyértelmű felemelkedést minden társadalmi réteg számára. A parasztság bizonyos csalódással figyelte a birtoktagosításokat, s különösen megrövidítve érezte magát a kisparasztság. A birtokmegoszlás erős feudális maradványokat tükrözött, jelentős volt a nagybirtok aránya, bár a Hajdúságban a jómódú középbirtokosi réteg volt a mértékadó. Az ipari-kereskedelmi fejlődés nagyobb lendülete a század végéig tartott; ettől kezdve a megtorpanás jelei mutatkoztak. A korábbi gyors ütemű fejlődés a századfordulóra azt eredményezte, hogy sok esetben a vállalkozó nem használhatta már ki üzeme kapacitását, hiszen a piac felvevőképessége nem növekedett arányosan a termelőerők fejlődésével. Ez időben már számottevő volt a munkanélküliség, amely erősítette és radikalizálta a munkásmozgalmat. Az ipari munkásság szervezkedése hatással volt a mezőgazdasági munkásokra is, akik között ugyancsak növekedett a munkanélküliség. A Szociáldemokrata Párt debreceni szervezete 1894 óta törekedett az agrárproletariátus szervezésére. Az agrárszocialista mozgalmak főbb központjai Balmazújváros és Nádudvar voltak Hajdú megyében, de a. bihari falvakban is terjedt e mozgalom. A 90-es évek végén aratósztrájkok bontakoztak ki megyénkben. A monopolkapitalizmus idején a korábbi válságjelenségek még fokozódtak: a tőke és a munkásság ellentéte egyre növekedett, s erősödtek a szocialista munkásmozgalom akciói. Az uralkodó osztály az egyre fokozódó válságból a háború révén akart kilábolni; ezáltal akarta a Monarchia nagyhatalmi szerepét megerősíteni és a piacokat is növelni. A hadiállapot közvetlen következménye azonban a nyomor növekedése, s a dolgozók politikai balratolódása volt. A harctéri vereségek hatására a baloldaliak békeakciókat szerveztek, s a háború utolsó