Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 88 -IV.B>407/c, Közegészségügyi albizottság Iratai 1 köteg, 2 kötet, 0,05 fm 1-3 Ügyiratok 1927-1935; iktatókönyvek 1927-1934; sorkönyvek 1930-1933 IV.B, 4o7/d. A kórházi albizottság iratai 1 köteg, 2 kötet, 0,15 fm 1-3 Ügyiratok 1928-1940; iktatókönyv 1928-1940; sorkönyv 1930-1934 Bihar vármegyei szolgabiróságok iratai /Komoróczy György/ 1790-1944 Szervezet Bihar vármegye területi felosztása a ezzel az alsófokú közigazgatás szervezete körül a legváltozatosabb módosulások a szolgabirói járásokban mutatkoztak* Alig volt olyan évtized, amikor változatlan maradt volna az egyes községek hovátartozása. A feudális korban kialakult szervezeti egységeket módositotta a Bach-^korszak abszolutizmusa, majd az önkormányzati élet visszaállításával ismét helyreállították a korábbi területi szervezeteket, hogy az 1870. évi 42. t.o.-vel életbe léptetett törvényhatósági bizottság újabb változtatásokat eszközöljön, amelyeknek eredményeként a nagyobb illetékességű járások helyett kisebbeket alakítottak ki, és ezzel a szolgabiróságok számát szaporították* A feudalizmus idején a szolgabiróságok több körzetet, később szakasznak vagy kerületnek nevezett területi egységet foglaltak magukban, miközben a járási szókhelyközség alig változott. A kerületek, vagy szolgabirói szakaszok mintegy kirendeltségként működtek, minden vonatkozásban a járási szolgabirónak — akit rendszeresen a XIX. századtól kezdve neveztek főszolgabírónak - alárendelve. A szakaszok élén az alszolgabirók álltak, akik a községek feletti ellenőrzés jogkörét a járási szolgabiró megbízásából gyakorolták. Az abszolutizmus idején a szolgabiróságok az államhatalom alsó fokán álló közigazgatási és bírósági szervezetet alkottak, egymástól eltérő hatáskörben. Voltak ú.n. vegyes szolgabiróságok, amelyek a bírósági és közigazgatási jogkört egyaránt gyakorolták, viszont voltak tisztán közigazgatási ügyek kilátásával felruházott szolgabiróságok. A polgári korban a szolgabiró /főszolgabíró/ kötelezettségeit és Jogait az 1870. évi 42. t.c. állapította meg, de minden vármegye saját szervezési szabályrendeletében külön foglalkozott a jogkörök széles hálózatával. A fenti törvény 61. §.-a kimondotta, hogy a szolgabiró a Járás /szakasz/ első tisztviselője, felügyel a hatósága alatt álló községekre, utasításait az alispántól kapja s közvetlenül azzal tartja a kapcsolatot. Munkakörének ellátására beosztott Bzolgabirók és más tisztviselők állnak rendelkezésére*
