Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai

- 82 -IV.B.406. BIHAR VM. SZÁMVEVŐSÉGÉNEK IRATAI

1 köteg, 28 kötet, 0,80 fm

1-27 Számvevőségi iktatókönyv 1941, 1944; illetményszámfejtő könyvek

1905-1912, 1916-1918, 1920-1921; jegyzői javadalmi alap főkönyv 1925; községi alkalmazottak fizetési alap főkönyve 1927; vármegyei egyesitett nyugdij alap főkönyvek 1940-1941, 1943-1944? községi segélyalap főkönyve 1939? háztartási alap főkönyv 1922, 1924; számadások állománykönyve 1944; törvényhatósági útalap főkönyv 1920—1925? törvényhatósági útalap illetményszámfejtő könyv 1925-1940; kiskorúak és gondnokoltak főkönyve 1922-1927; adósfőkönyv 1941; idegen pénzek számla - könyve 1941.

28 Községi jegyzők állománykönyve 1925-1944

29 Inségakció iratai 1930/1931

Bihar vármegye Közigazgatási Bizottsága iratai /Komoróczy György/

1920-1944

Szervezet és hatáskör

A feudális korban a közigazgatás, ezzel a hatalom gyakorlásának legtöbb ágazata a vármegyében összpontosult, aminek következtében az önkormányzat széleskörű joghatóságot élvezett. A polgári forradalom után a tőkés fejlődéssel párhuzamosan egyró erőteljesebben kezdtek kibontakozni a közvetlenül állami főhatóságoktól függő közigazgatási szervezetek, amelyek az önkormányzati hatalommal semmiféle függőségi viszonyban nem álltak, hanem a területen közvetlenül a szakminisztériumok utasításai szerint jártak el, s mindenben az állami ácarat cselekvő végrehajtóiként éltek. Ilyenek voltak többek között az adófelügyelőségek, a tanfelügyelők, majd a pénzügyigazgatóságok, tankerületi főigazgatóságok, államépitészeti hivatalok stb.

A sokszor ellentétes önkormányzati igények és a meghatározott feladatokat végrehajtó állami szervek közötti együttműködés biztosítása céljából - mai szóval: koordinációs érdekekből - a törvényhozás az 1876, évi 6. t.c, megalkotásával létrehozta az ún, közigazgatási bizottságot.

A törvény szerint a bizottság minden törvényhatóságban megszervezendő volt, tehát a vármegyékben és a törvényhatósági jogú városokban egyaránt.

Húsz tagja az alábbi tisztségviselőkből tevődik össze: a főispán, egyben a testületi ülések elnöke; az alispán, a vármegyei főjegyző,'a vármegyei tiszti főügyész, árvaszéki elnök, vármegyei főorvos, adófelügyelő, az Államépitészeti Hivatal főnöke, akinek az állását az 1877. évi 24. t.c, ázervezte meg a korábbi vármegyei mérnök helyett.Rajtuk kivül a tanfelügyelő, a királyi ügyész is tagjai voltak a bizottságnak; a hivatalból tagnak nyilvánított tisztségviselők együttesen tiz állást képviseltek, mig a további tiz tagot a közgyűlés választotta 2-2 évre. A hivatalból jelenlévő tagok között tehát egyaránt helyet kaptak a vármegyei önkormányzat és az állami hivatalok képviselői, mig a választottak az önkormányzat testületének bizalmából kerültek a közigazgatási