Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 76 -A levéltárban őrzött iratok tartalma Az iratok tartalmát a Bihar vármegye szervezeti életének felépítéséhez igazodó hatósági funkciók határozzák meg. Az alispán! hivatal a közigazgatás középszintű végrehajtó szerve lévén, az államigazgatást és az önkormányzati életet érintő ügyek legynagyobb része átfutott az ő vagy szakhivatalai kezén. A főispán! ügyiratok elsősorban politikai természetűek voltak, az alispán! hivatalban viszont a gazdasági életre, a rendeletek végrehajtására, községek és főszolgabíróságok jelentéseire, fellebbezésekre, egyesületekre, jogszabályok felülvizsgálatára, községek belső szervezetére, stb. vonatkozó iratokkal foglalkoztak. A sokrétű iratanyag tartalmának részletes ismertetése helyett csak tájékoztatásképpen utalunk arra, hogy az 1872-ben már jogszabályok szerint is megszilárdult alispán! igazgatás körében csapódtak le az önkormányzati igazgatás formáit érintő rendeletek és jelentések, a vármegyei központi igazgatás felépítésének iratai, a hivatali személyi állomány ügyei, az állampolgársági ügyek, a rendészet körében keletkezett irategyüttesek akár általános körben, akár az egészségügy vagy sajtórendészet vonatkozásában. Az alispán engedélyezte a gyülekezéseket, a nagyobb jelentőségű tömörüléseket, ő döntött az internálások felülvizsgálatáról; elbírálás végett hozzá kerültek az adománygyűjtési kérelmek, a tűzrendészet irányításának okmányai, a fegyvertartási engedélyek megtagadása esetén benyújtott fellebbezések, a mezőrendészeti és erdei károk megállapításáról felvett jegyzőkönyvek, az építészeti ügyek,mert az első fokú hatóság intézkedéseinek jogos vagy jogtalan voltát az alispán bírálta felül. Ezeken túlmenően közvetlenül az alispán alá tartoztak a rendezett tanácsú városok, amelyeknek jogszabályalkotó tevékenységét is ő ellenőrizte, irányította belső szervezetük kiépítését, a számvevőség útján megvizsgálta költségvetésüket, gyakorlatilag beleszólhatott belső igazgatásuk menetébe, azáltal, hogy az alispáni hivatal tisztikara tartotta a hivatalvizsgálatokat, amikor a városok életének részletkérdései felől is tájékozódott. Az alispán jogkörébe tartozott a területátcsatolás, a községek határvonalainak módosítása, természetesen a községek kezdeményezése alapján, de közérdekből ilyet hivatalból is elrendelhetett. A mezőgazdaság története számára gazdag forrásanyagot tartalmaznak a szántóföldi, kerti termelés eredményeit bemutató jelentések, amelyeket részben a községek, részben a főszolgabírók, később pedig a járási gazdasági felügyelők terjesztettek fel; az alispán szabályozta a megyén belüli legelőgazdálkodást, a kártevők elleni védekezés feladatkörét, tájékoztatókat kapott az állattenyésztés menetéről. De az alispán adta ki a vízügyi engedélyeket a vármegyén belül, s a hozzá beérkezett jelentések nem egyszer a munkások helyzetéről is képet adnak a nagyobb vízügyi beruházások, a kubikmunka igénybevétele kapcsán. Másodfokon az alispán ellenőrizte a főszolgabírói vagy városi jogkörbe tartozó iparigazgatást, a kereskedelmi forgalom adatait, az áruterités során felmerült problémákat, továbbmenően az önkormányzati útügyeket, karöltve az államépitószeti hivatallal, amely az alispánt az ú.n. országútak helyzetéről
