Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
69 -A 20 járás akkor egyben törvényhatósági választókerületet is jelentett, 1884-ben a fent felsorolt járások közül megszüntették a micskeitt beosztva a margittaiba, majd a bárándi járás helyett kialakították a Báránd, Bihartorda, Biharnagybajom községeket magába foglaló sárréti járást, a korábbi bihari járást, Nagyvárad székhellyel központi járásnak nevezték el, egyidejűleg megszüntették a mezőtelegdi és a robogányi járást* A.z 1920-ban újjászervezett járások székhelye Nagyiéta, Berettyóújfalu, Bihar kereszt es, Derecske, Bihar nagyba jóm és Okány lett; ez a helyzet 1922, junius végéig maradt fenn, majd júliustól 1927-ig az okányi járást két részre osztották, s egyik ága sarkadi, a másik pedig cséffai járás néven vált ismeretessé. 1928-tól - nyilvánvaló utalással a revizionista és nacionalista gondolatra - a Sarkad székhelyközségben központosított két járást Cséffa-Nagyszalontai járásnak nevezték el, továbbmenően pedig 1928-tól Komádi szolgabirósági kirendeltséggel önállóvá tették a Komádi, Magyarhomorog községeket magába foglaló közigazgatási körzetet, 1941-1944 között Bihar megye illetékessége az újonnan megszervezett alábbi járásokra terjedt ki: Érmihályfalva, Székelyhid, Margittá, Berettyóújfalu, Biharkeresztes, Derecske, Sárrét /Biharnagybajom/, Nagyvárad, Élesd, Szalárd, Cséffa, Nagyszalonta, A felszabadulástól kezdve a nagylétai, berettyóújfalui, biharkeresztesi, derecskéi, sárréti és sarkadi járások álltak fenn. A járási beosztás az önkormányzati élet szempontjából többszörös nézőpontból volt fontos; mindenekelőtt a járásokban csapódott le mind az önkormányzati hatalom intézkedési jogköre, mind a főispán útján közvetített állani akarat. Az 1894. évi 33. t.c. erre utalt, kimondva, hogy "a vármegyében a közigazgatás állami feladat, melyet önkoimányzati elemek közreműködésével kinevezett állami tisztviselők intéznek.” Igaz, a tisztviselők vonatkozásában ez az elv nem valósult meg, mert azok továbbra is választottak maradtak, de az állani akarat egységét általában - egy-egy időszak ellenállását nem számítva, mint pl. a darabontkormány idejét - erőteljesen képviselték, elsősorban a kibontakozó szocialisztikus mozgalmakkal szemben. A törvényhatósági választókerületek rendszerint a járásokhoz igazodtak; ez természetesen nem azt jelenti, hogy a járások székhelyközsége egyben a választások központja is volt. A felszabadulás előtt a választói körzeteket véglegesen a 447/1929. közgy. számú szabályrendelet állapította meg, kimondva, hogy a törvényhatósági választókerületek Bihar vármegyében: Berettyóújfalu, Zsáka, Biharkeresztes, Komádi, Sarkad, Okány, Derecske, Pocsaj,. Biharnagybajom, Sárrétudvari, Nagyiéta, Hosszúpályi. A törvényhatóság jogkörét 1870 után több esetben és sok vonatkozásban korlátozták, és ezzel egyidejűleg növelték a közvetlenül állami szervek számát, hatósági funkcióját. A korlátozás első lépcsőjét maga a főispán képviselte, akinek munkaköréről már szó volt. De a korlátozás eredményének tekinthető a gyámü_ gyek önálló szabályozása is az 1877. évi 20. te. által. Az árvaszék továbbra is megmaradt a törvényhatóság szervezetében, de az alispán ellenőrző hatásköre az árvaszék elnökével szemben csökkent, mert az árvaszék szakhatósággá vált i
