Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 67 -jogszabályokkal ellentétes intézkedéseket nem tehetnek, sem azoknak ellentmondó szabályrendeletet nem alkothatnak, A törvény 18, §-a intézkedett arról, hogy "a törvényhatóság egyetemét a bizottság képviseli”. Ezt a bizottságot a polgári korszak végéig, majd továbbmenően a tanácsrendszer életbelépéséig /1950/ törvényhatósági bizottságnak nevezték. Politikai döntéseinek objektiv körülményeit már eleve meghatározta az a tény, hogy a tagság 50 %-át a legtöbb adót fizetők, az ú.n. virilisek képviselték, a többi 50 % egy része választott volt, másik része pedig a vezető tisztviselőkből állott, A helyzet csak 1945-ben változott meg, amikor a törvényhatósági bizottság osztálybázisa egészében átalakult. Addig a virilisek, közöttük a vármegye leggazdagabb földbirtokosai, vagy üzem tulajdonosai, gyárosai, esetleg szabadfoglalkozású értelmiségi csoportjai tartották kezükben a hatalmat, a döntések jogát. A törvényhatósági bizottság törvényben megállapított jogkörét a közgyűlésen gyakorolta, amelynek ügyrendjét és időpontját területek szerint külön szabályrendeletekkel állapították meg. Bihar vármegyében az ügyrend végső soron az 1886. évi 21. t.c, előírásaihoz igazodva a 96/1904. számú szabályrendeletben meghatározott módon alakult ki és lényegében fennmaradt a felszabadulás időpontjáig. Bihar vármegye első szervezési szabályrendelete már 1872-ben megszületett, és lényegében a közgyűlés, a bizottságok, az alispán jogkörét, a tiszt— viselők kötelezettségeit tisztázta. Ennek a szabályrendeletnek érvényessége 1887-ig maradt fenn, amikor a 324/1886. közgyűlési szám alatt .újabb szabályrendeletet alkottak, amelynek alapelvei 1929-ig irányadók maradtak. E szabályrendelet kiinduló pontja a törvényhatósági bizottság második alaptörvényének, az 1886. évi 21. t.c.-nek előirása volt, amely a főispán hatáskörét már kiterjedtebb formában érvényesítette, és egyúttal a tisztviselők fölött az alispánnak is nagyobb jogkört biztosított. Ezzel az önkormányzat testületi szerve bizonyos fokig háttérbe szorult a vezető tisztségviselőkkel szemben, A törvényhatóság hivatalszervezete, hatásköre a polgári kor időszakában lényegileg alig változott. Módosítást legföljebb az 1929. évi 30. t.c. tett szükségessé, amely a törvényhatósági bizottság szervezeti tagolódását megváltoztatta és átalakította a tagság képviseleti rendszerét. E törvény szellemében született meg a 697/1929. közgy. számú szabályrendelet, megállapítva a tagság összetételének jogcimét, a közgyűlés ülésrendjét, a kisgyülés hatáskörét s mindazokat az alapelveket, amelyek a centralizáció teljes kiépítése felé haladó államszervezetben az önkormányzati jogkör korlátozásával együtt jártak, és a kormány mellett a helyi közigazgatás vezető tisztségviselőinek hatósági jogkörét szélesebb alapokra helyezték. A kisgyülések részletesebb jogszabályi megszervezése Biharban a 698-a/1929. közgy.siómú szabályrendelettel történt. A törvényhatósági bizottságnak több irányú jogköre volt. Mindenek - előtt állandó választmányt választott, amely előkészítette a közgyűlés elé kerülő tárgysorozat! pontokat; ennek tagjai nyilvánvalóan a hatalom személyi képviselőjétől formailag függetlenek voltak, sem a főispánnak, sem az alispánnak nem voltak alárendelve, de természetesen messzemenően figyelembe vették
