Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 63 -Bihar megye fóispánjának iratai /Komoróczy György/ 1920-1941 A polgári kori magyar közigazgatás a feudális kornak a megyék ólén álló legnagasabb fokú állami tisztségviselője állását különösebb jogszabálymódositás nélkül vette át. Ez a tisztség a főispáni méltóság volt, amely a várispánságok megszűnése után már a XIII. század óta kialakult állanhat almi rendszerben a király, illetve a nádor személyét képviselte az egyre erőteljesebben fejlődő megyei életben. Az 1830-as években a főispáni állásokat az udvar királyi adminisztrátori megbízatásokkal helyettesitette, szélesebb jogokkal. Az 1848-as törvények a főispáni méltóságon nem változtattak s ez a Bach-korszak elnyomó uralmának idején is megmaradt, mint a megyei kormányzat vezetőjének tisztsége. A kiegyezés után a főispáni állás az akkori politikai hatalom képviselőjeként tovább élt, majd megmaradt az önkormányzati szervezetek létrejötte, az 1872-ben megalakult megyei törvényhatósági bizottságok után is. Ismeretes, hogy 1867-től kezdve folyamatosan épült ki a területi közigazgatás középszerve: a megyei önkormányzat, amelynek első választott tisztviselője az alispán lett, de az alispán fölött az államhatalmat a főispán képviselte, akit a belügyminiszter javaslata alapján a király nevezett ki. Az állam a főispán útján ellenőrizte az önkormányzati jogkör gyakorlását, a megyei tisztikar tevékenységét. A főispán már kezdetben, az 1870-es években, kivül állt a megyei önkormányzat szervezetén s mint a kormánynak mindenkori helyi megbízottja, elsősorban az állami követelések megvalósitásának politikai programját vallotta magáénak. Jogkörét az önkormányzat ellenőrzésében, a kormányrendeletek végrehajtásának vizsgálatánál gyakorlatilag semmisem korlátozta, a számonkérőszék útján még a hivatali ügymenet egyes kérdéseit is ismerte, mert tájékoztatást kapott az ügyiratok hátralékairól, a tisztviselők munká- Járói.1 Az államhat alom centralizációjának megerősödésére mutat Tisza Kálmán és utódjai miniszterelnöksége idején az a körülmény, hogy amig az 1870-es években a főispán hatásköre csakis a megye közigazgatására terjedt ki, addig 1886-tól, a közigazgatási bizottság életbelépte óta valamennyi államigazgatási szervezetet ellenőrizhetett, miután annak ő volt az elnöke. A közigazgatási bizottság ülésein az állam minden vezető hivatala beszámolt és a tájékoztató alapján a főispán olyan kötelező rendelkezéseket adhatott ki, amelyeknek végrehajtása a kormány intencióit szolgálta. Egyedül az igazságszolgáltatási szervezet ellenőrzése nem tartozott hatáskörébe# A főispáni iratok - ha fennmaradtak - éppen ezért az önkormányzati szervezet: a megyei közigazgatás forrásértékét messze túlhaladják, mert minden vonatkozásban kiterjednek az állami élet különböző területeire, a törvónyhptósági bizottságok tagjainak választásától az országgyűlési képviselőválaszjokig, a politikai üldöztetésektől a besúgói hálózat feltárásáig. A főispán
