Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 64 -nem foglalkozott részletkérdésekkel, a közigazgatásra vonatkozó szakminisztéri utasításokat, ágazati rendeleteket az alispán vette kézhez, de ha valamely ügynek politikai vonatkozása volt, arról a főispánnak tudnia kellett, akár intézkedett az ügyben, akár mellékesnek tartotta azt. Az alispán beszámoltatásának és mulasztás esetén felelősségre vonásának joga egyaránt megillette őt. A kapitalizmus kibontakozásával párhuzamosan egyre határozottabban jelentkezett az az igény, hogy az állami centralizmus egységes akarata érvényesüljön az önkormányzatokban is. Ez természetszerűleg az államhatalom helyi képviselőjének, a főispánnak jogkörét is szélesebb alapokra helyezte. Egyre gyakrabban találkozhatunk az alispán! iratok között még részletkérdésekbe is beleszóló főispán! utasításokkal, vagy a főispánhoz intézett alispáni jelentésekkel. Különösen a háborús gazdálkodás rendszerének 1914-1918 között történt kiépítésével vált mind gyakoribbá és mélyebbé a főispán beleszólása a gazdálkodás kérdéseibe, a rekvirálások menetébe, a politikai üldözések fokozásába. Az ezeket érintő iratok, sajnos, a levéltárban hiányosak, ezért egy-egy ügy megállapításánál más forrásokkal kell azokat kiegészíteni. Többek között fennmaradtak az alispánhoz intézett közigazgatási rendeletek és az általa kiadott jelentések, amelyek jól kiegészítik a főispán működésének hiányzó emlékeit, A Tanácsköztársaság leverése után az államhatalom még inkább kézben akarta tartani az önkormányzatok ellenőrzését.Bihar megye élére is egymás után olyan főispánok kerültek, akik a munkásmozgalommal szemben álló politikai erőp két maradéktalanul támogatták. A két világháború között az önkormányzati jogkörök korlátozásával egyidejűleg nőtt a főispán hatásköre. Több - kisebb jelentőségű - rendelkezés mellett született meg az 1929. évi XXX. t.c., amely a centralizált államhatalom érdekében a főispánt teljes mérvű felügyeleti joggal ruházta fel, de egyúttal az önkormányzati testület - a közgyűlés - rovására az alispán jogkörét is kiterjesztette. A főispán hatásköre elsősorban a politikai élet megyei irányításának területén érvényesült, és ez a törvényhatósági bizottság tagjainak választásánál, vagy a vezető tisztségek betöltésénél egyaránt kifejezésre jutott. A törvény megszervezte a megyei kisgyülést, amely a közgyűlés előkészítő testületéként a főispán elnöklete alatt bizalmasabb légkörben tárgyalta meg a közgyűlés tárgysorozati pontjait, de főként elvileg foglalt állást - legtöbbször műsoron kivül - egy-egy kérdésben. A kisgyülés lassankint mintegy a '•közgyűlési frakció" szerepét kezdte betölteni, mert az ott kialakult álláspontot a kisgyülés tagjai, egyben a vezető állami hivatalok vezetői, egységesen képviselték. A főispán személyes befolyása nyilván erőteljesebben érvényesült a kisgyülésekent, mint a közgyűléseken, ahol többször ellenzéki meggyőződésű választottak is résztvettek. A különböző rendeletek és főként az állami centralizáció je gyébedmeg-, született 1929. évi XXX. t.c. hatásaként a törvényhatóság önkormányzati jogköre az államhatalommal szemben egyre inkább háttérbe szorult, hiszen a karhatalmat, az erőszakszervezeteket, közöttük a csendőrséget - minden szolgálati függőség nélkül is - a kormány a megye területén a főispán rendelkezésére bocsájtotta.
