Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
XVI. fondcsoport. Tanácsköztársaság
i- 647 -erők magatartását is, amellyel mind a polgári forradalom, mind a Tanácsköztársaság idején a munkások, a parasztok és haladó értelmiségiek, de a szebb és jobb élet felé vágyódó kispolgári körök forradalmi követeléseit is igyekeztek háttérbe szoritani. A polgári forradalom után következő első napokban, általában mirfdjárt 1919 március 22-^e után, a városokban és a falvakban előtérbe kerültek a munkás,katona és földmüvestanácsok, amelyek ténylegesen birtokba vették a hatalmat. Megalakultak a vármegyei és külön a városi tanácsok, amelyek a falvak államhatalmi tevékenységét az adott lehetőségek között irányították; az üzemekbe politikai megbízottak kerültek, akik kommunista módon, az új társadalmi rendhez való föltétien hűséggel törekedtek érvényesíteni a termelés szocialista átszervezését, a kizsákmányolás alapjául szolgáló termelőeszközök köztulajdonba vételét, és a mindenütt létrejött direktóriumok irányelveihez igazodóan tartották kézben a közellátást, a javak igazságosabb elosztásának mechanizmusát. A proletárdiktatúra kikiáltása után felszámolták a polgári hatalom testületi szerveit, a képviselőtestületeket, a törvényhatósági bizottságokat, a városi tanácsokat és legtöbb helyen eltávolitották a régi rendszer vezető tisztségviselőit, a főispánt, az alispánt, a polgármestereket, a községi főjegyzőket, a főszolgabírókat. A szakigazgatási szervek vezetőit azonban általában helyűkor* hagyták,'de ezeknek ellenőrzésére is politikai megbízottakat, akkor rendszerint "népbiztosnak" nevezett politikai vezetőket küldtek ki. Ezeknek a megbízottaknak együttese a direktórium tagjaival közösen alkotta a kormányzótanácsnak, vagy népbiztosok tanácsának testületét, amely természetesen nem tévesztendő össze az országos hatáskörű népbiztosok tanácsával, vagy az állami főhatalmat gyakorló kormányzótanáccsal. A hatalom tényleges átvétele után zajlottak le a tanácsválasztások, 1919 április 7-én, amikor a községekben és a városokban közvetlen választás útján kerültek a munkás tanácsokba a dolgozó nép képviselői, mig a járásokban és a vármegyékben közvetett úton, mert azoknak tagjait a helyi tanácsok küldték be. A tanácsok testületén belül intézőbizottságok alakultak s azok élén a korábban már működött direktóriumok foglalkoztak az államigazgatás mindenkori feladatainak irányításával. Mindezekkel párhuzamosan folyamatosan kezdték átszervezni a korábbi polgári közigazgatási hálózatot, miközben az intézőbizottságok kialakították saját apparátusukat, ügyosztályokat szerveztek, ahol erre lehetőség volt. Az új apparátus azonban - s ezek között Debrecenben, valamint Hajdú megyében is - rendszerint a régi beosztott személyzetre épült, ezt egészítette ki; a korábbi polgármesteri hivatal megmaradt, legföljebb elnöki ügyosztállyá alakult át, mig az alispán! hivatal közigazgatásivá. A Tanácsköztársaság átvette az ügyintéző személyek legnagyobb részét, s azoknak folyamatos szolgálata a legtöbb helyen kimutatható, kisebb kivételektől - mint pl. Hajdúszoboszló - eltekintve. Mindezek a változások arra mutatnak, hogy az államhatalom proletár szervezeti formáinak kialakítása messzemenő célkitűzésekkel indult meg Hajdú megye és Debrecen területén, valamint Biharban is. Ezeket a célkitűzéseket azonban sok tényező fékezte, közöttük a személyi apparátus, az ellenforradalmi akciók és szabotázsok, a bürokratikus ügyintézés korábbi elveinek érvényesülése s nem T
