Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
XVI. fondcsoport. Tanácsköztársaság
- 648 -utolsó sorban, de sorsfordító döntésként a nemzetközi reakció katonai beavatkozása, amely területünkön - minden hősies küzdelem után is - hozzájárult a proletárdiktatúra korai megdöntéséhez, amely 1919 áprilisa harmadik negyedére ezeken a vidékeken átmenetileg megbukott.2 Az iratok levéltári rendszere A két forradalom működésének iratai hiányosan maradtak reánk; a román megszállás idején /1919 április - 1920 március/, de még inkább az ellenforradalmi kormányzat hatalomra jutásától kezdődően több intézmény, közigazgatási szerv, gazdasági, közlekedési üzem igyekezett a proletárdiktatúra alatt keletkezett okmányokat megsemmisíteni, vagy legalább is átmenetileg használaton kivül helyezni. Miután a köztörvények és a helyi jogszabályok a két forradalom alatt megszületett rendeleteket hatályon kivül helyezték, azokra gyakorlati szempontból már nem volt szükség, de annál inkább félelmetessé válhattak az olyan feljegyzések, amelyeket az igazolások idején egyesek önmagukra kompromittálónak véltek. Ez a vélemény alapul szolgált ahhoz, hogy a felderíthető, vagy kézbevehető iratok nagy részét maguk az érdekelt hivatalnokok megsemmisítették, hogy a forradalom alatti magatartásuknak nyoma se maradjon. A románok kivonulása után megindult az iraibok tudatos gyűjtőmunkája; a Balthazár Dezső elnöklete alatt működő igazoló bizottság igyekezett egybeállitani mindazokat az iratokat, amelyeket az igazolások céljából akár vádoló, akár védőokmányként felhasználni gondolt. A gyűjtést az akkori levéltáros, Csobán Endre végezte, aki azonban nem annyira az ellenforradalmi hatalom érdekében járt el, mint inkább meg akarta menteni a történeti kutatás számára a forradalmak Írásos emlékeit. Az ő érdeme, hogy mind a polgári forradalom jegyzőkönyvei, mind a Tanácsköztársaság testületi iratainak egy része reánk maradt s azokból a levéltári rendezés önálló gyűjteményt alakíthatott ki 1958-1970 között. A most emlitett gyűjtemény azonban csak Debrecen város és kisebb mértékben Hajdú megye törvényhatóságára vonatkozólag tartalmaz adatokat; a községek és a rendezett tanácsú városok - a volt hajdúvárosok - iratai a forradalmak idejéből általában csak a közigazgatási szervezetek működése kapcsán' maradtak meg. A vállalatok, hitelintézetek, művelődési szervek működésének emlékei rendszerint ismeretlenek, legföljebb a későbbi igazolások kapcsán készültek nem mindig megbízható, mert torzított visszaemlékezések. De mindezektől függetlenül a rendelkezésünkre álló történeti forrá°ok igy is nagyon kiválóan értékesíthetők a további kutatás számára. . A Hajdú megyei Nemzeti Tanács iratai 1918 novemberétől 1919 februárjáig megmaradtak. Az iratok között nem annyira a hatalom gyakorlására vonatkozó feljegyzések találhatók, mint inkább a közellátás biztosítását érintő rendeletek, a vagyonbiztonság megőrzését célzó utasítások, személyi megbízatások. A nemzeti tanácsnak ezeket az iratait a kutatás eddig nem merítette ki, holott mutató is rendelkezésre áll, amely a vizsgálódásokat megkönnyíti, A nemzeti tanács Debrecenben működött, de illetékessége Hajdú megye egész területére, sőt gyakorlatilag az Észak-Bihar megyei községekre is kiterjedt, miután ezeknek a munkásokkal való kapcsolata nem annyira Nagyváradon, mint inkább Debrecen városban alakult ki. A nemzeti tanács szervezte a polgárőrséget, s ilyen természetű személyi feljegyzései megtalálhatók.
