Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
XV. és XXXII. fondcsoport. Gyüjtemények
- 636 -XV. és XXXII. Gyűjtemények iratai /Nagy Gyuláné/ A levéltárban több forrásból származó gyűjtemény található. Vannak olyanok, amelyeket valamely fondalkotó szerv hozott létre oly módon, hogy a rendes iktatáson kivül kezelte, a hozzá küldött jelentéseket. így alakultak ki többek között az alispáni hivatalban a községi szabályrendeletek, az alapszabályok, a vizügyi iratok gyűjteményei, a közbirtokosságok és más iratképző szervek együttesei. Vannak viszont olyan gyűjtemények, amelyeknek iratai sohasem tartoztak valamely hivatal működéséhez, amelyeket magánszemélyek vagy intézmények alakítottak ki abból a célból, hogy összefogják és együttesen kezeljék a tárgy szerint egybetartozó különféle iratokat. Ezekből az irategyüttesekből keletkeztek a gyűjtemények, melyeknek fonójában tehát olyan - legfőképpen egyedi - iratok találhatók, amelyek több szervnél keletkeztek és összefogásuknál kizárólag a gyűjtő egyén vagy szerv érdeklődése, a használati érték gyakorlati lehetősége játszott szerepet. A levéltárban őrzés alatt álló fenti értelmezésű gyűjtemények két csoportra tagolódnak: az egyik fondcsoportba általában a felszabadulás előtt keletkezett irategyüttesek tartoznak, mig a XXXII. jelzésű másikba a felszabadulás utániak. Azonban ez a kettéválasztás korántsem fedi mindenben a fent jelzett időhatárokat, mert a gyűjteményeknek éppen az az egyik jellemvonásuk, hogy az időhatárok teljes következetességgel nem választhatók el. A formai jegyek, vagy tárgyi - tartalmi vonatkozások alapjául összefogott iratok dátumai sokszor láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz, mint pl. a térképgyűjtemény darabjai, amelyeknek egy része a XVIII. században keletkezett, más része viszont a későbbi időkben. Ezért a levéltárnak alkalmazkodnia kellett az adott helyzethez, amikor a gyűjteményeket úgy választotta el egymástól, ahogyan a döntő időpontok alapján egyáltalán eljárhatott. A felszabadulás előtti gyűjtemények között találhatók a díszoklevelek, 1870-1936 évekből. Ezeket 1953-ban a Déri Muzeum adta át, majd 1960-ban megtörtént az anyag levéltári rendezése. A rendezés során nem lehetett minden vonatkozásban sem a kronológiát, sem a tárgyi azonosságot figyelembe venni, de .négis inkább a tárgyi összefüggések kerültek előtérbe. Miután az iratokról részletes kimutatás készült, a kutatás könnyen megoldható, a szinte darabszintü segédletnek tekinthető repertórium sLapján. A díszoklevelek közül nem mindegyiknek van történeti értéke, inkább múzeumi jellegű okiratok, mint tudományos források. De mégis a levéltár őrzi azokat, mert nemcsak személyi vonatkozásúak, hanem a gazdasági, vagy művelődésügyi élet egy-egy mozzanatára világítanak rá. A díszoklevelek között nem annyira a személyes érdekű okmányok számíthatnak felhasználásra, mint inkáb b a gazdasági kiállításokon nyert kitüntetések, amelyek az állattenyésztés, a földművelés egy-egy jelentősebb tényére világítanak rá. Többek között Debrecenben 1870- 'n oklevelet nyert a pejkancatenyésztés, 1877-ben a lótenyésztés, 1921-ben a törzsménes kiválóságáért, vagy 1928-ban a lovascsapat szerepléséért, 1897-ben a mezőgazdasági termelvényeiért, vagy 1881-ben Hajdúböszörmény a gyümölcstermékért stb. kaptak elismerést. Mindezek az oklevelek országos, vagy nemzetközi kiállításokon kivívott sikerek elismerései s ebből a szempontból elsősorban évfordulók megünneplése, egy-egy gazdasági ágazat történeti helyzetének megvilágitása al-
