Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
XII. fondcsoport. Egyházi szervek
- 611 -Szatmármegyei Állami Levéltár anyagát is nézze át, mert a lényegesebb adatokat ott találhatja meg. Az iratok leirása /Mérvé Zoltánná/ XII.1. A SZENT BAZIL REND HAJDUDOROGI RENDHÁZÁNAK IRATAI 1943-1950 5 kötet, 0,10 fm 1 Jegyzőkönyvek 1945-1950 2 Bevételek és kiadások könyve 1948 3 Adóivek 1943, 1947-1948 4-5 Betegsegélyzo nyilvántartás 1949-1950; levelezés 1944-1950 XII.2. A KEGYESTANITÓREND /PIARISTÁK/ DEBRECENI TÁRSHÁZÁNAK IRATAI 1849-1950 /Varga Antal/ A debreceni piarista társház 1848-ig terjedő időből származott iratait az I. kötetben ismertettük, ezért ennek megismétlésére nincsen szükség. A piarista iskola a XVIII. században 5, majd 6 osztállyal működött, 1806-tól al- és főgimnáziumát nemcsak a helybeliek, hanem az egész ország területéről jelentékeny számban látogatják a katolikus ifjak. Az önkényuralom idején algimnáziummá minősitették vissza; 1899-ben azonban ismét megnyilt a gimnázium V. osztálya, és az 1902/3. tanévre kiépült a 8 osztályos gimnázium. Az 1924. évben a főgimnáziumot reálgimnáziummá szervezték át. 1938-ban önálló ke - reskedelmi iskolát hoztak létre, amelyben szintén piarista tanárok tanitottak. 1948-ban mindkét felekezeti középiskolát államosították, a tanárok egy része az állami iskoláknál helyezkedett el. A szerzetrend 1950-ben szűnt meg. Értékes levéltári anyaga a Hajdú-Bihar megyei Levéltárba került. A ke gyestanitórendi társház iratait a társház gyűjtötte össze, melyeket a következő négy főcsoportban helyeztek el: a. / A rendet érintő testületi iratok 1712-1948. b. / A házfőnöki kormányzat ügyei 1716-1950. c. / A szerzetesház vagyonkezelési iratai 1632-1950. d. / A rendtagok személyi iratai 1693-1943. Az a-d állagokon belül az azonos jellegű és rendeltetésű okmányokat külön-külön csomókban /fasciculus/ gyűjtötték össze, jelentős részükhöz külön iratjegyzéket is készítettek, melyeket a régi iktatószámok sorrendjében állítottak össze. Az iratok besorolása nem egyszer ötletszerűnek látszik, ami attól is függött, hogy a levéltárat kezelő szerzetes milyen iratkezelési érzékkel vagy tudással rendelkezett; az is megállapítható, hogy a fontosabb iratokat féltve őrizték, s a régebbi anyag szinte teljesen megnaradt. Az utólag készült csomónkénti iratjegyzékek pótolják a hiányzó iktatókönyveket is. Az egyes iratoknál arabszámraal jegyezték fel az iktatószámot, s az iratra rávezették az irat érkezési ill. elküldési idejét, s az irat tárgyát, gyakran a jóváhagyás idejét is. A csomókon belüli lapszámozást a Hajdú-Bihar megyei Levéltár végezte el. Mig az 1848-ig gyűjtött iratok túlnyomó része latin nyelvű volt, az 1848 utániak zöme már magyarnyelvű.
