Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
XI. fondcsoport. Gazdasági szervek
- 588 -lesebb körre terjedő kutatásnál azok átvizsgálása is kívánatos, mert a társadalom haladó rétegeinek, vagy csoportjainak kormányellenes megnyilvánulásai elsősorban azokból tükröződnek. Mindezeken túlmenően nélkülözhetetlenek az Országos Levéltár és az Uj Magyar Központi Levéltár iratai. A kapitalizmus Hajdú-Bihar megyei és Debrecen városban tapasztalt fejlődéséről kitűnő monográfia jelent meg, amely helyr ’ként a részletkérdésekről is p tájékoztat. Ezért a gazdasági eletnek es a társadalmi átalakulás folyamatának bemutatási kísérlete helyett erre a munkára utalunk. De felhívjuk a figyelmet arra, hogy a 1okody Gyula által kitünően szerkesztett fenti kiadvány nyilvánvalóan nem foglalkozik külön-külön egy-egy üzem történetének az ismertetésével, mert az semmiképpen sem lehetett feladata egy nagyobb korszakot átfogó és az általános fejlődést megvilágító kötetnek. Eddig mindössze egyetlen olyan munka készült el, amely megyénk egyik üzemének több, mint százéves múltját egészében elemezte: Szüc3 Ernő könyve a debreceni István-malomról.^ A gazdasági szervek iratainak részletesebb ismertetése helyett inkább az iratok leírásánál kivánjuk a tájékoztatás körét kiszélesíteni a raktári egységszintig terjedő kimutatással. Megjegyezzük, hogy az üzemek iratainak ismertetésénél egyáltalán nem lehetett elválasztani a kapitalista és a szocialista korszakot. Ezeknek iratait a levéltári rendezés eleve abból az elvi álláspontból kiindulva csoportosította, hogy náluk az üzemek államosítása az elválasztó időhatár. Ez jogilag 1948-ban következett be, de voltak kisebb községi üzemek, amelyek a fordulat évében nem kerültek közösségi tulajdonba, hanem csak 1949-ben alakultak át nemzeti vállalatokká. Voltak olyan üzemek is, amelyeknek tulajdonjoga megmaradt ugyan a magántőkés kezén, de annak elmenekülése miatt 1945-ben a termelés irányítását munkaszövetkezetek vették át. Később ezeket visszaadták a tulajdonosoknak, amig véglegesen nem kerültek állami, vagy városi kezelésbe. Ezekre való tekintettel hívjuk fel a figyelmet arra, hogy az üzemek neve alatt kezelt iratok folytatása sok esetben a munkászövetkezetek, vagy a nemzeti vállalatok fondjainál található meg. Mint szocialista üzemeket a levéltár éppen ezért nem la II., hanem a XXIX. fondcsoportban tartja őket nyilván. Ismertetésükre ezért eDben a kötetben nem is kerül sor. Az üzemek azonban - függetlenül a tulajdonformáktól - nyilvántartásaikat, segédleteiket nem zárták le az államosításkor, hanem tovább vezették azokat. Emiatt sok esetben találhatók 1948. utáni iratok, nyilvántartások az abban az évben, vagy korábban állami tulajdonba került üzemeknél. Gyárak Az alábbiakban csupán tájékoztatás céljából közlünk néhány adatot a gazdasági szervek egynérnelyikérői. A Rex gyógyárúgy ár Debrecennek első vegyi üzeme volt; 1920-ban alapították a fenti néven; később az üzem a Chinoin érdekeltségi körébe került; gyógyárú nagykereskedelemmel is foglalkozott, majd a debreceni gyógyszergyárral egyesülve a felszabadulás után az 1952-ben alapított Biogal Gyóarszergyárba olvadt be s vált az egész világon ismertté.
