Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IX. fondcsoport. Testületek
- 549 -Mig a községek esetében a községi szabályrendelet, a hortobágyi pásztorokra vonatkozóan a Nagyhortobágyi Számadó-pásztor könyv-ben is közreadott Szabályzat a hortobágyi pásztorok kötelességeiről szóló rendelkezés foglalja össze, összesen 16 pontban. Ezek szerint a legeltetési szabályrendeletben foglaltakat mind magának a számadónak betartani, mind a bojtárokkal betartatni kötelességé volt. De kötelessége volt a legelő védelme, a számadása alá tartozó jószágkönyvben való nyilvántartása, amellyel jószágolvasáskor és számadáskor is számolhat. E könyvbe vezették a beteg vagy elhullott jószágot, de a könyvbe vezette be a számadó a rábizott jószágról szerzett tapasztalatokat. Ebbe vezették be az ellenőrzés tapasztalatait a legeltetés, itatás rendjéről, a kutak, vályúk állapotára vonatkozó észrevételeket, valamint a hullagödrök használatát előiró adatokat is. A különböző pontokban határozat volt a bojtárok tartásáról, a számadó állatairól, de szigorú szabályzat vonatkozott a gulyába, vagy ménesbe került idegen jószágra vonatkozóan, de szigorúan intézkedett a rendelkezés a pásztorok által hátalásra, vagy hámba fogott jószágra vonatkozóan is. A pásztorok kötelesek voltak a jószág betegségét azonnal jelenteni, annak orvosi vizsgálatát biztosítani, de megszabja a rendelkezés az elhullott állatokra vonatkozó tenni és tudnivalókat is. A különös rendelkezések megállapítják a gulyások, csikósok és kondások munkarendjét, éjjeli és nappali feladataikat, ami természetesen az őrzött jószág milyenségéhez és tulajdonságaihoz teljes mértékben igazodik. Végül kimondja, hogy: "Azon csikósok, gulyások és kondások s közös juhászok, valamint azok bojtárai és cselédei, - kiknek minden mulasztásáért és visszaéléséért a számadó felelős, - kik a fenti pontok ellen vétenek, - amennyiben a legeltetési szabályrendelet idevágó pontjai szigorúbb büntetést nem tartalmaznának, - esetenként 20 koronán kezdődő pénzbírsággal fognak súlytatni".14 A háborús évek során módosították a legeltetési szabályrendeleteket, amelyek mindenkor a jószágállományhoz alkalmazkodtak. Természetesen az alapvető dolgokban lényeges változás nem történt. Ilyen rendelkezések a már említetteken kivül a 67.200/1924, 77.260/1925, a 108.500/1926, a 79.400/1925, az 52.800/1923, 19.932/1926 P.M. és a 29.900/1931. I.M. rendeletek, amelyek az alaprendelethez bizonyos módosításokat tartalmaznak, egészen az Elnöki Tanács 1955. évi 10.sz. tv. rendeletéig, valamint a P.M. és a P.M. 4061955 P.M. sz. együttes utasításáig, amely a legeltetési társulatokat átszervezte és helyükre községi, városi legeltetési bizottságokat hozott létre. A régi közbirtokosság megszűntével változott a pásztorok korábbi fizetési módja is, amely alkalmazkodott a legeltetési társulatok által szabott rendhez, mig a legeltetési bizottságok tevékenységének indulásával a pásztorok fizetésének menete is teljes egészében átalakult, s az addigi terményfizetós szinte teljes egészében pénzfizetéssé változott. Most már nem a számadóknak kellett a korábbi állapottól eltérően a bojtárokat is élelmezniök, hanem minden pásztor a szolgálati idejére meghatározott fix fizetésből maga biztosította ruházatát és élelmezését, ami a számadótól való függőségi viszonyát is nagy mértékben módosította. A legelőgazdálkodás formáit viszonylag jól figyelemmel tudjuk kisérni a levéltárban őrzött legeltetési társulatok anyagát őrző fondok alapján, melyek ugyan sokrétű adatokat tartalmaznak, de az anyag vizsgálatához és teljessé tételéhez feltétlenül át kell nézni a közigazgatási szervek határozatait, s azokat a
