Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IX. fondcsoport. Testületek

- 546 -marha legeltetésére vonatkozóan, de 1672-ben még a pusztai '’.egelő bérbeadásáról intézkedik, amely határozat a törökök kiűzéséig érvényes. 1683-ban a tanács maga fogad pásztort és elrendeli, hogy a lovakat a Hortobágy mellékeli kihajtani. 1708-ból arra vonatkozóan vannak adataink, hogy a gazdák maguk fogtak fel legelőföldet és maguk állítottak kihajtott jószágaik mellé pásztort. Ettől az időtől számíthatjuk az egyes gulyák és ménesek kialakulását, a debreceni gazdák jószágaikat ingyen legeltették, de a vidékieknek fübér fejében darabonként egy-egy pénzt kellett fizetniök. A XVIII. harmadik negyedének végén már kialakult a legeltetési rend, de a legeltetést szabályozó rendelkezés még nem volt. Annyi mindenesetre kialakult, hogy a hortobágyi pusztán csak az legeltethetett, akinek legeltetési joga volt.

A város a gazdasági élet további alakulását 1774-ben szabályozta először, de sem a belső, sem a külső legelőkre vonatkozóan hivatalos állásfoglalását nem rögzítette. Találkozunk ugyan 1818-ból is különböző rendelkezésekkel, de még 1836-ban is csak olyan határozat született, amely megszabta, hogy minden nyilas föld után 10 darab nagy és 50 darab kis jószág hajtható ki fizetés nélkül. Ezt a rendelkezést 1839-ben azzal toldották meg, hogy a Tanács határozatilag kimondta, hogy a legeltetőnek a város közönsége tagjának kellett lennie,

"a város közönsége tagjainak valamint eddig, úgy ezután is az tekintetik, aki Debrecen városában telket és házat tulajdoni joggal bir.n A korábbi idő szokásjogához viszonyitva nagyon fontos és meghatározó értékű é határozat, amely a későbbiek folyamán is érvényben marad annál is inkább, mivel "az idegeneknek az illetőségükön felüli legeltetés semmi pénzért meg nem engedtetik. A legelőgazdálkodás megszervezése már egyre sürgetőbben vetette fel azt az igényt, hogy külön személy foglalkozzék a hortobágyi legeltetés gondjával.

1869 februárjában rendszeresítették a felügyelőgazda állását, akinek feladata lett a továbbiakban a debreceni legelők, de elsősorban a Hortobágyon legelő, legeltethető jószág gondjának intézése, majd 1878-ban sor került az állattenyésztő bizottság felállítására, amelynek feladatai között találjuk a pásztorok fogadását, a kutak készítését és rendben tartását, de feladata volt a gazdatársulatok tevékenységének összehangolása is. Ez évtől kezdve működik a Hortobágyi intézőbizottság, melynek első és fontos intézkedése, hogy 1879-ben megszületik a Legeltetési Szabályrendelet.^ Nyilván ennek hatására készültek a későbbiek, amelyek a szervezettséget és a feladatköröket jól elosztottan igyekeztek körvonalazni.

A legeltetés rendjének szervezettsége lényegében mindenütt más és más felépítettséget mutat. Más a nagyobb városok, s más a községek rendje. Az úrbéresek közös legelőin más rend érvényesül, mint a közbirtokosságok közös legelőin és ismét más rend vonatkozik a tagosítás alkalmával osztatlanul közöt tulajdonban kihasított legelőkre. Ismét más rendet találunk az olyan közös legelők tulajdonosai esetében, amelyeket majorsági zselléreégek megváltása cimén szereztek, vagy parcellázás alkalmával közös használat céljára hasítottak ki.

A századfordulón tehát nem találunk egységes képet, s a helyi szabályozások lényegében az élet szükségszerű kívánalmát voltak hivatottak rendbe foglalni, s ezek minden esetben a helyi jószágtartók igényét elégítették ki. A ne:«; egységes intézkedés nagyobb vitára adott alkalmat, a hivatalos előljárósá-