Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IX. fondcsoport. Testületek

- 544 -került birtokok tulajdonosainak közgyűlésén keletkeztek. A részletesebb operativ feladatokat a közgyűlés szerveként intézőválasztmány oldotta meg, amelynek jegyzőkönyvei 1905-ig reánk maradtak. Ezekben az iratokban elvi határozatokon kivül a birtokosok személyét érintő okmányok, feljegyzések is találhatók. Külön jegyzőkönyvek maradtak az osztálybasorozásokról, amelyeket a kataszteri felmérések és a földek minősítését végrehajtó tárgyalások során fektettek fel. Ezeknek a jegyzőkönyveknek megállapitásai a kataszteri tiszta jövedelem értékelési alapjául szolgáltak és részben a felszabadulás után is azokra alapozták a földérték kiszámítását.

A feudálizmusból átörökölt birtokviszonyokat tükrözik a tagositási birtokosság működése során fennmaradt ügyiratok, amelyek a birtokánomány korábbi és az 1872. óta fennálló állapotával foglalkoznak, feltüntetve a birtokosok nevét és rendszerint egyéb adatait. Ha valaki a mezőgazdaság területén érvényesült erőviszonyokat tanulmányozni óhajtja, az iratokat semmiképen sem nélkülözheti.

Hasonló jelentőségűek a legelőarányositás feljegyzései, a telekkönyvi adatok és más okmányok, melyeknek részletezése az iratok leírásánál történi meg.

Az iratok leirása /Mérv6 Zoltánná/

IX.342. A HAJDÚNÁNÁSI TAGCSITÓ BIRTOKOSSÁG IRATAI 1872-1905

IX,342/a, Jegyzőkönyvek

1 köteg, 2 kötet, 0,12 fm

1-3 Közgyűlési jegyzőkönyv 1880-1882; intézőválasztmányi jegyzőkönyv

1875-1905; osztályba sorozó bizottsági jegyzőkönyv 1883-1884

IX.342/b. Iratok

1 köteg, 0,03 fm Tagositó birtokosság iratai 1872-1905

IX.342/C. Nyilvántartások és telekkönyvek

9 kötet, 0,20 fm

1-9 Tagositandó birtokosok summariuma 1885; kiosztási telekkönyvek 1886;

közös legelő aránykiszámitási könyve 1886; tagositási költség beszedése 1887; birtokosztályozási könyvek 1893; birtoktagositási könyv 1893

IX. 351-403. A LEGELTETÉSI TÁRSULATOK IRATAI /Béres András/

A mezőgazdaság egyik legjelentősebb ága, az állattenyésztés az alföldi magyarság életében mindig igen fontos megélhetési forrást jelentett. A városok, falvak lakossága az igavonó és haszonjószágot belső és külső legelőn tartotta, .'zázadok folyamán olyan sajátos rend alakult ki, amely megszabta a tartás módj ..t, a jószágnevelés és őrzés gyakorlatát. A belső legelőn általában a kezes jószág kapott helyet, ahol a fejőstehén, a hámos és őrlőaló, a fejős juh és a hizó disznó legelt, a külső legelőn pedig a szaporulatáért tartott jószág téli-nyári legeltetésével kialakult egy ridegnek is nevezett külterjes, vagy extenziv állattartás."1'