Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IX. fondcsoport. Testületek

- 543 -Központjának fondutasitáaát, éppen a könnyebb áttekinthetőség érdekében. A segédkönyvek nem maradtak meg, de a terjedelem nem oly nagy, hogy az iratok egyedi átnézése különösebb nehézséget okozhatna. A levéltár az egész fond anyagát a város mezőgazdasági osztályától 1952-ben vette át, majd kialakította az önálló fondot.

Az iratok leírása /Mervó Zoltánná/

IX.341. A HAJDÚBÖSZÖRMÉNYI KÖZBIRTOKOSSÁG IRATAI 4 köteg, 8 kötet, 0,70 fm

1-8 Jegyzőkönyvi fogalmazványok 1891-1897; ügyiratok 1882-1897; számadási

főkönyvek 1884, 1888-1896; hevételi főkönyvek 1890-1892, 1896; jelzálogkölcsön főkönyv 1886

9-12 A birtokterület kimutatása 1882, 1890; az Éden és Községkerti birtokosság törzskönyve 1897

IX.342. A Hajdúnánási Tagositó Birtokossá^ iratai /Komoróczy György/

1872-1905

A hajdúvárosok birtokai arányosításának szükségessége elsősorban a kiegyezés után bekövetkezett birtokrendezések során merült föl. Voltak városok, amelyeknek rendezésével a kerületi közgyűléseken foglalkoztak s voltak olyanok, melyeknek tagosítása a városi önkormányzat jogkörébe tartozott s az ilyenek irányítása kivül esett a kerületi közgyűlések hatáskörén. Az kétségtelen, hogy a hajdúk megtelepedése óta a Bocskai által adományozott területek tulajdonjogi viszonyai a századok folyamán messzemenően megváltoztak részben azáltal, hogy az őshajdúk egyes birtoktesteket maguk is cserélgettek, részben pedig azzal, hogy megváltoztak a birtokos rétegek, új betelepülők szereztek a városban házat, ás ezzel rendszerint földet, majd a régiek közül többen elszegényedtek, házukat eladták, amivel a házhoz tartozó birtokrészek használata módosult.

Kétségtelen, hogy az 1860-es években már egyre erőteljesebbé váltak az igények a birtokarányositások irányában s ezeket föltétlenül figyelembe kellett venni a szétszórt fekvésű birtokok tagosításánál. Különösen a legelőhasználat körül merültek fel nagy viták, amelyeket semmiképen sem oldhattak meg a kérdés rendezésére kiküldött önálló és a városi tanácstól bizonyos fokig független személyeknek megbizása nélkül.

A városi közgyűlés első Ízben 1872-ben - a hajdúböszörményivel szinte

egyidejűleg - önálló bizottságot küldött ki a tagosítás, a legelőelkülönözés, a közös használatban maradó legelők tulajdonjogi viszonyainak rendezésére. E bizottság iratainak egy része fennmaradt s a város mezőgazdasági jogviszonyainak megismerése szempontjából értékes forrásúi szolgál.

A bizottság véglegesen 1905-ben szűnt meg, de még akkor is több elintézetlen kérdést hagyott nyitva, amelyeknek a megoldása különösebb jogi rendezés nélkül, az adás-vételi ügyletek természetes folyományaként történt. Mindezeknek az ügyeknek rendezése céljából alakult meg 1872-ben a "tagositó birtokosság" illetve annak választmánya.

A meglévő iratok talán legdöntőbb típusát a jegyzőkönyvek képviselik, amelyek azonban csak 1880 óta maradtak reánk* A jegyzőkönyvek a tagosítás alá