Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IX. fondcsoport. Testületek

- 542 -b. / A birtokosság levéltárának kezelése, gondozása.

c. / A birtokosság használatában lévő, osztatlan közös vagyonok gazdasági ügyeinek vezetése, ezek között az erdőségek, a legeltetés, a cserjések, nádasok használata; intézkedés a pásztorok és csőszök felett, birtokossági kutak, hidak, utak Karbantartása, általában a gazdálkodás körébe tartozó teendők ellátása.

d. / A Tisza árterületének és a folyó szabályozásának fenntartási költségei közös fedezése.

e. / A "folyamatban lévő birtokrendezési ügynek... előmozditása s abban való törvényes befolyás gyakorlása".

A közbirtokosság a fentiek alapján a városi képviselőtestülettől független, önálló társulatként alakult meg s ebben a formában jogi személynek minősült. A feladatokból adódó tevékenysége arra utal, hogy a birtokos sági vagyont képező javak kezelésében és felhasználásának irányításában tovább éltek és érvéayesültek a faluközösség maradványai, természetesen a kapitalista viszonyokhoz alkalmazkodva; ezek a maradványok elsősorban a közös ügyvitelre és a bizonyos fokú művelési kényszer szabályaira terjedtek ki.

A közbirtokosság a fenti feladatokat a birtokosok közgyűlése, választmánya és tisztikara útján gyakorolta. Működésének irányelveit a Hajdú megyei törvényhatósági bizottság és a belügyminisztérium által jóváhagyott "szervezési szabályzat" foglalta Írásba, amely 1884-ben lépett életbe. A képviselőtestülettel és a város vezetésével való kapcsolatot elsősorban az a körülmény juttatta kifejezésre, hogy a közbirtokosság elnöke a város polgármestere volt.

A közbirtokosság területe nem foglalta magában a prédiális földeket, azok sorában Nagyzelemér, Kiszelemér, Vid területét és hatásköre nem terjedt ki azok birtokosaira, mert ezeknek a földeknek igazgatását továbbra is a város gyakorolta, bár nem közvetlenül, hanem a vidi és zeleméri birtokosok választmánya útján. Utóbbiak érdekvédelmét az 1887-ben megalakult "hajdúböszörményi, vidi, nagyzeleméri, kiszeleméri közbirtokosság" képviselte, amely jogi szempontból a hajdúböszörményi közbirtokossághoz volt hasonló, de szervezetileg :-ttól különállóan élt.

Maga a hajdúböszörményi közbirtokosság 1897-ben valószinüleg feloszlott, nem saját elhatározásából, hanem alispáni rendeletre. A feloszlatás jogcíme az volt, hogy a közbirtokosság legdöntőbb funkciója, a birtokok tagosítása befejeződött. Ez indokolja, hogy az iratanyag 1897 után már nem található meg s a közbirtokosság működésének attól kezdve semmi nyoma sincs. Feltehető, hogy a különféle legeltetési társulatok keretében folytatta működését, s a kutató a továbbiakban azok levéltári forrásaiban kereshet adatokat.

A megmaradt iratok a közbirtokosság megalakulására, szervezeti felépítés 're, működésének elveire, a földbirtokmsgoszlásra, a birtoklás részarányaira, 6 legelő, rét, csatorna felhasználására, a fenntartási költségek elszámolásaira, a Közgyűlés és a választmány tevékenységére, valamint a város határában folyt földrendezésre, tagosításra, birtokperekre nyújt felvilágosítást.

Az iratok kezelési rendszere és felállításának módszere egykorú elvekre épül. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár az egykorú kezelésen csak annyiban változtatott, amennyiben a sorozatok kialakításánál követte a Levéltárak Országos