Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IX. fondcsoport. Testületek
- 507 -A régi céhek élete Debrecenben sem ért véget az első ipartörvény életbeléptetésével. A céhes mesterek idősebb nemzedéke szivósan ragaszkodott a már jól megszokott intézményhez. Ezt elsősorban a tipikusan magyar mesterségek folytatóinál, a csizmadiák, timárok, gubások, szűcsök, szíjgyártók, kötélgyártók, kovácsok és fazekasok esetében találjuk igy. Ez a ragaszkodás tehát az elsőrendű oka annak, hogy Debrecenben csak nagy küzdelmek árán, az ipartörvény életbelépése után mintegy 15 esztendő múlva alakulhatott meg az ipartestület. Több kisérlet hiábavalónak bizonyult, a leghevesebb is megtört az öreg mesterek ellenállásán. 1897 november 14-én végre megalakulhatott Debrecenben is az ipartestület. De ez a győzelem is csak szótöbbséggel jöhetett létre, az alakulást kjrők 1.031-es száma ellenében mindvégig 700-on felül maradt az ellenzők száma. A megalakult ipartestület igyekezett sorra érvényt szerezni a reformoknak* 1906-ban átszervezték az iparostanoncoktatást, s ezáltal biztos alapot kivántak teremteni a továbblépés lehetőségére, az utánpótlás , Q biztositasara. Az erősen iparos jellegű Debrecen az elmúlt századokban a kézműiparra támaszkodott. Gyáripar kialakulásáról csupán a XIX. század közepén beszélhetünk, amikor megállapították az István Gőzmalom társulatot, de ekkor már világszerte hihetetlen arányú fejlődés indult. Egyre inkább gépeket állitottak munkába, amelyeknek segítségével megkezdődött a tömegcikkek gyártása. Az ipari forradalom hatása sürgette tehát elsősorban a változásokat a kézműiparban is, hogy valamelyest lépést tudjanak tartani, a megszüntessék a régi kötöttségeket. A század közepén bankokat nyitottak Debrecenben, kiépítették a közúti vasutat, a 80-as években létrejött a kefegyár és dohánygyár. A kapitalizmus kezdetei tehát sürgették az iparszervezet átalakítását. Bármennyire kötötték is érzelmi szálak az idős mestereket a régi hagyományokhoz, a változás menetét legfeljebb akadályozni, de megváltoztatni nem lehetett. Az ipartestület kiépítése, erősödése után Debrecenben alakult meg az ország legerősebb, legnagyobb általános ipartestülete, amely szakosztályaival céltudatos irányitója lett a kézműves iparnak, és jelentős erőt képviselt a város gazdasági életében is.10 A kapitalista gazdálkodás kérlelhetetlen versenyt teremtett. A kézművesek, az egyre erősödő kapitalista versenyben, mely a kereskedelem révén, az üzlethálózatban és a vásárokon csapódott le, egyre jobban érezték, hogy a gyáripar olcsóbb termékeivel csak akkor tudnak versenyezni, ha jobb minőségű áruval jelentkeznek, s erősen szervezkednek.^^ A Debreceni Ipartestület évi jelentései e szervezettség állapotáról számolnak be, amikor minden irányba kiterjedően értékelik a testület helyzetét és sokrétűen szólnak a tagság gondjairól, gazdasági szociális és kulturális helyzetéről. Ismertetik a kézmüiparosok helyzetét a magánjogi új törvénytervezettel kapcsolatosan, beszállnak a helyi ipar pártolásáról, de kitérnek az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításra is. A Debreceni Ipartestület először önállóan kezdte meg működését, alapszabály nélkül, s tulajdonképpen 1892 óta működött. Szervezeti forma e érinti megalakulása 1899-ben történt, de még akkor sem volt alapszabálya. 1927-ben alkotta meg első ismert alapszabályát "Debreceni Ipartestület" cimen. 1939. április 23-án újjáalakult "Debrecen és Vidéke Ipartestület" néven új alapsza
