Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IX. fondcsoport. Testületek
- 506 -gyi Minisztérium megszervezésével viszont az ipartestületek ügye a 30.000/1936. Ip.M.sz. utasítással e minisztérium hatáskörébe került; ipartestületek szervezése esetén az érdekelt Ipartestületek Országos Központját minden esetben meg kell hallgatni.^ Az 1336. é«ri VTI. te. viszont a kötelező mestervizsga letételével igyekezett az ipar színvonalát emelni. Az új ipartestület kialakításhoz Budapesten 100, vidéken legalább 200 tag szükséges. A vidékieknél még egy megszorítás is jelentkezik, mely szerint a képesítéshez kötött iparral foglalkozókat egy ipartestületbe kell tömöríteni. A törvény 7*§-a meghatározza az ipartestület feladatkörét is, mert előirja tagjainak gazdasági, művelődési és emberbaráti érdekei felkarolását, a gazdasági fejlődés előmozdítását, tagjai általános, szakmai továbbfejlődését, a jogtanácsadást és útmutatást jogi kérdésekben, a segélyezést, az ipar békéjének megóvását, ipari és gazdasági érdekek képviseletét. Az ipartestület önkormányzati szervei fölött az Ipartestületi szék áll, az Ipartestületi munkaügyi bizottsággal együtt. Felügyeleti szerve az elsőfokú iparhatóság, és kiküldöttje az iparhatósági biztos. Mind a felügyeleti hatóság, mind az ipartestület döntése ellen a II. fokú hatósághoz, onnan az iparügyi miniszterhez lehet fellebbezni. Amennyiben vidéken^t.partestület alakításához nincs elegendő számú iparos, akkor az iparhatóság^eeetleg járás egé^z területére kiterjedő ipartestületet kell alakítani. ti? ’ip'artestület alakítása esetén a már ismertetett módozatokon túl az elsőfoku^iparhatóság, azaz a főszolgabiró, illetőleg a város polgármestere volt illetékes intézkedni. Érdekes és jellemző, hogy a törvény nem biztosított az ipartestületeknek jogot a hatósági teendők intézésére, jóllehet a testületek törekedtek e jog megszerzésére már csak azért is, hogy a jogtalan iparűzés ellen is hathatósabban intézkedhessenek. A kormányzat ezzel kivánt az elkeseredett baloldali kisiparosokra nyomást gyakorolni. Amennyiben az ipartestolet a reá háramló feladatoknak valamilyen oknál fogva nem tudott eleget tenni, vagy politikai szempontból ellene kifogás merült fel, a kereskedelemügyi miniszter akár hivatalból, akár a közgyűlés kérelmére feloszlathatta, tagjait más ipartestületbe rendelhette át. E jog gyakorlását az tette lehetővé, hogy az ipar*testületi tagság kötelező volt, igy a rendelkezésnek bármikor érvényt tudtak szerezni. Az ipartestületekben tömörült kézműves iparosok országos jellegű közös szerve az Ipartestületek Országos Központja volt, amelynek sok más mellett feladata volt a tagság érdekeinek védelme, amely azonban a kereskedelmi és iparkamarák működési körét nem érintette. ”Az IPOK-nak minden ipartestület a törvénynél fogva tagja volt, és a megszabott tagdijat is tagjainak számarányában köteles volt fizetni, amelyet elmaradás esetén közadók módjára hajthattak be.^ : Lppay szerint az ipartestületek feladatát két csoportra tagolja: I. Érdekképviseletre II. Hatósági teendőkre.^ Hatósági tekintetben minimális jogról beszélhetünk. x * x
