Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

VIII. fondcsoport. Intézetek, intézmények

- 466 -Alapfokú tanintézetek /Mervó Zoltánná/

Az elemi iskoláztatás 1848-ig terjedő rendszeréről e kiadvány I. kötetében már szóltunk, e helyen Eötvös József 1848. évi népoktatási törvényjavaslatából az iskolák államosításáig terjedő száz esztendő alatt bekövetkezett változáookat kívánjuk feltárni.

Az elsőfokú iskolák az általános műveltségnek, vagy a szakismereteknek legáltalánosabb, legegyszerűbb, legszükségesebb elemeit közvetítik, miután a felvilágosodás nevelési szemléleteinek hatására az állam egyre inkább arra törekedett, hogy polgárai az elemi oktatással a műveltség minimumát megszerezzék. A reformtörekvések kultúrpolitikai célkitűzéseinek eleget téve adja ki a Helytartótanács 1845-ben "Magyarország elemi tanodáinak szabályai"-t, melyben célul tűzte, "hogy azokban a honi ifjúság, külön sorsa s állásához képest józan s erkölcsös nevelést, a magán és közszükségekhez mért tudományos oktatást nyerjen s igy az élet működéseire és jövő pályájára szív- és értelmileg kimiveltessék... az elemi Tanodák feladata az, hogy azokban az említett nevelésnek és különféle további folytoúos oktatásnak biztos alapja aránylag megvettessék".

A szabályzat kifejezésre juttatja, hogy az alsó elemi tanodákra mint "... a mivelődés első fokára, mindenkinek, akármilly sorsú és állású legyen bár, elkerülhetetlenül szükségesek". Sürgeti ilyen iskolák felállítását, vagy a szétszórt községekben "köztanoda" megszervezését.1

Az 1848. évi első magyar felelős közoktatásügyi minisztérium fő célkitűzése a népoktatási törvényjavaslat elfogadtatására irányult, amely az iskolábajárást kötelezővé és ingyenessé kívánta tenni a 6-12 éves korú fiúk és

6-10 éves korú lányokra nézve az állam gondoskodása mellett. A törvényjavaslat beterjesztésekor Eötvös József hangsúlyozta az állam irányítási szerepét, melynek " ... joga és kötelessége felvigyázni arra, hogy az elemi nevelésben mindenki részesüljön, és gondoskodni arról, hogy minden helységben s népes pusztákon... tanintézetek legyenek". Ezzel kívánta háttérbe szorítani az egyházak korábban érvényesült monopolhelyzetét.

Mint ismeretes, a főrendiház a javaslatokat elvetette s csak a kiegyezés után, 1868-ban sikerült, - engedményekkel ugyan, - de törvényerőre emelni a népoktatás ügyét. A nagyjelentőségű 1868. évi 38. te. már büntető szankcióval kimondja az általános tankötelezettséget 6-12 éves korig. Uj iskolák létesítését elsősorban a községekre bízta, de iskolafenntartásra a felekezeteknek, társulatoknak és magánosoknak is lehetőséget adott. A tanfelügyelet viszont állami irányítás alá került.

A törvény lefektette a polgári oktatásügyi igazgatás rendszerének alapjait, szabályozta a népiskolák típusait, de nem tette ingyenessé a népiskolát s nem rendezte a nemzetiségek jogait. Az 1879. évi 18. te. gondoskodott ugyan az államnyelvnek, mint rendes tantárgynak bevezetéséről a nemzetiségi területeken, de a törvény nem érte el a kívánt eredményt, a nemzetiségek.ragaszkodtak saját anyanyelvükhöz. Ezért Apponyi Albert 1907. évi törvényei az államnyelv védelmét szolgálják. Az új iskolák szervezését, az államsegély folyósítását ugyanis a magyar nyelv eredményes tanításához köti, amely a magyar