Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
VIII. fondcsoport. Intézetek, intézmények
- 467 -nyelvtanitás terjedését ugyan biztosítja, de hátrányos következményekkel sújtja a nemzetiségeket. A népoktatás ingyenességét az 1908. évi 46. te. rendelte el, a községi, felekezeti és állami elemi népiskolákban. Minthogy a tankötelezettség kimondása csak életkorhoz kötött, nem biztosítja a tanulók alapos felkészültségét, ezért Klebelsberg Kunó javaslatára 1921-ben törvényt hoztak a beiskolázás megszigorítására. A 30. te. kimondja, hogy a mindennapi iskolába járás 1-2 évvel meghosszabbítható, ha a tanuló nem mutat fel kelló eredményt 12 éves koráig. A mezőgazdasági népesség, elsősorban az Alföld szétszórtan élő tanyai lakosságának gyermekei érdekeit helyezte előtérbe az 1926. évi 7. te., amely a mezőgazdasági népesség oktatását szolgáló népiskolák, az un. érdekeltségi iskolák létesítéséről és fenntartásáról intézkedett. A törvény kötelezővé tette külterületi iskolák létesítését a földbirtokosok vagy ipari vállalatok anyagi, támogatásával, községi segéllyel, sőt egyes területeken - a földrajzi adottságoknak megfelelően - internátus, vagy napközi otthon felállítását is elrendelte. Ez az intézkedés a tanyai lakosság kulturális elmaradottságát lett volna hivatva felszámolni, de a problémát megoldani anyagi és személyi feltételek hiján kapitalista viszonyok között nem lehetett. Megnyilvánult az a törekvés is, hogy - más európai országok mintájára - hazánkban is kiterjesszék a tankötelezettséget és a népiskolákat 8 osztályúvá szervezzék át. Ez az elképzelés azonban a II. világháború körülményei között már eleve halva született. A gondolatot az 1940. évi 20, te. kivánta megvalósítani korántsem a dolgozó nép kulturális felemelése érdekében, sokkal inkább a nacionalista, németbarát politika céljainak alárendelten. Az oktatás tartalmát a forradalomellenes szemlélet kifejlesztése határozta meg, mert "... a tudatlanság nem tesz immunissá a forradalmi eszmékkel szemben". A hatosztályos népiskola esetén ugyanis "az iskola működése véget ért abban az időpontban, mikor a léleknek tágra nyitott ajtaján át már mások vitték be oda a világnézetet közvetítő ismereteket ... A magyar népiskolának nem annyira a meghosszabbított tanidőre van szüksége, nem annyira azon a két éven van a hangsúly «%.. Nekünk a 12-13 éves gyermekek fejlettebb értelmiségére van szükségünk, hogy úgy valláserkölcsi, mint nemzeti irányban világnézetét öntudatosan kialakíthassuk".^ Ezt a nevelési tendenciát kívánták érvényesíteni a nyolcosztályos iskolák révén. A törvény alapján szerveztek ugyan nyolcosztályos iskolákat, de ezek nem terjedtek el, nem váltak általánossá. Még Debrecenben is kevés volt az olyan iskola, ahol a nyolc évfolyam működtetését biztosítani tudták. Ehhez új tantermekre, tanerőkre lett volna szükség, s a háború okozta gazdasági helyzet ezt már nem tette lehetővé* Az új iskolatípus megvalósítására a felszabadulás után kerülhetett sor, amikor az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás és Közoktatásügyi Minisztériuma a művelődéspolitika kibontakoztatását központi államhatalmi feladatnak vallotta, s a népoktatás eddigi rendszerének átdolgozását tekintette céljául* Minthogy évtizedek óta megoldatlan probléma volt a tömegek, főként a falusi nincstelenek, a tanyák gyermekvilágának nevelése,ezért a valóban népérdekeket