Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
VII. fondcsoport. A jogszolgáltatás területi szervei
- 399 -ipari vállalatot létesítsen.A proletárdiktatúra bukása után ennek a részvénytársaságnak volt igazgatója dr. Gulyás István - Móricz Zsigmond egykori debreceni kollégiumi tanára, Gulyás Pál költő apja - akit tanári állásából 1919-es magatartása miatt - kényszernyugdijaztak. Ezeken kívül még számos kisebb-nagyobb fogyasztási és értékesítő szövetkezet és bank részvénytársaság is működött Debrecenben a felszabadulásig, sőt jórészük még az azt követő években is. Az egyes cégiratokból megállapítható, hogy kik és milyen összegű részvényekkel rendelkeztek. Nyomon kisérhető az egyes cégek, bankok és részvénytársaságok története a megalakulástól a megszűnéséig. A megye és Debrecen város kapitalizmus korabeli gazdaságtörténetének kutatásához ezeknek az iratoknak a tanulmányozása nélkülözhetetlen. A hajdúböszörményi királyi törvényszék iratai Már említettük, hogy az 1871:XXXI. t.c.-vel nemcsak a megyék székhelyein, hanem sok más városban szerveztek törvényszéket, igy Hajdúböszörményben is. Ennek a törvényszéknek az ügyforgalma azonban olyan csekély volt, hogy fenntartása feleslegesnek bizonyult, ezért 1875-ben megszüntették és helyette járásbÍróságot állítottak fel. A törvényszék iratanyagából mindössze a telekkönyvi tanács jegyzőkönyve maradt meg."^ Ebből kitűnik, hogy a hajdúböszörményi városi telekkönyvi hivatal az 1860-1871 között odaérkezett iratokból 179 elintézetlent adott át a törvényszéknek, ahol aztán három tagú tanácsban jártak el ezekben az ügyekben. Az 1872-75 évekből megmaradt jegyzőkönyvekből mindössze 51 telekkönyvi ügy elintézése tűnik ki az ügyfelek nevével, kérelmével és a hozott végzéssel. Ezek a jegyzőkönyvek a város birtokviszonyainak változására tehát nagyon kevés adatot tartalmaznak. A nagyváradi királyi törvényszék iratai Az első világháború befejezéséig, majd a bécsi döntés után a második világháború végéig a Bihar megyei községek a nagyváradi törvényszék területéhez tartoztak. A román hatóságokkal a bécsi döntés után lebonyolított iratcsere kapcsán kerültek vissza azoknak a Bihar megyei községeknek a tagositási ügyei, amelyek Magyarországhoz s a mai Hajdú-Bihar megye területéhez tartoznak. A Levéltár 23 ilyen község 1871-1940 között indult tagositási ügyét őrzii0^ Ezekből az iratokból a 23 község kapitalizmus korabeli birtokviszonyairól képet lehet alkotni. Visszakerült továbbá az a mutatókönyv, amely azokat az urbérrendezési ügyeket tünteti fel, amelyek 1871 december 31-én folyamatban voltak s a nagyváradi törvényszékhez kerültek át a korábban működött városi, illetve megyei törvényszéktől. A mutatókönyv alfabétikus sorrendben tartalmazza az úrbérrendezéssel érintett községeket 8 azt, hogy az egyes periratokat az akkori illetékességnek megfelelően melyik más törvényszékhez tette át elintézés végett a nagyváradi törvényszék. Az egykori Irattározás során nyilván tévedésből került s a levéltári rendezés során is Báránd község tagositási iratai között hagyták azt a részletes kimutatást, amely szerint 954 berettyóújfalui lakos a* 1863 november 17-i birodalmi törvény III. és IV. cikkelye alapján az államtól vetőmegot vett kölcsön. A kimutatás a nevek mellett pontosan feltünteti a vetőmagvak mennyiségét,
