Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

VII. fondcsoport. A jogszolgáltatás területi szervei

- 391 -tási ügyek elbírálása ebben az időben a pesti törvényszék hatáskörébe tartozott, ezért az ilyeneket oda tették át.Igen sok olyan feljelentés is került a tanács elé, amelyet a nyomozás lefolytatása végett az ügyészséghez vagy a rendőrséghez továbbítottak. Az üléseken hirdették ki a fellebbviteli bíróságoktól érkezett Ítéleteket is.

A Levéltár az iratok rendezése során a bűnügyeknél is meghagyta a korabeli kezelési rendszert.

Az V. kútfőben az 1883-1914 között inditott bűnügyek iratainak egy része található. 1883-ban jelentős számban indult eljárás a különböző cégek tulajdonosai ellen vétkes bukás miatt. Ezek az iratok megvilágítják, hogy a kereskedők milyen eszközökkel igyekeztek hitelezőiket kijátszani. De találhatók hatósági közeg elleni erőszak, gondatlan emberölés, súlyos testi sértés és sajtó útján elkövetett rágalmazás miatt inditott bűnügyek is.

A mezőgazdasági napszámosok kizsákmányolására nyújt adatokat az a magánosok elleni erőszak büntette miatti feljelentés, amelyet 1883-ban a Tiszacsegéhez tartozó nagymajori földek nagybérlője tett.^ 1883 február 6-án 30 napszámossal aratási .szerződést kötött, amelynek eredeti példánya az iratok között van. A bérlő az aratórészt a rosszul termő táblákból akarta kiadni, ezért a napszámosok egy része felment a kastély kertbe a bérlőhöz s szószólójuk kérte, hogy részüket jól termő táblából adja ki. Amikor a bérlő ezt megtagadta, egyesek közbeszóltak: "ez még is huncutság, csalás, szegény ember részét elvenni” . mire a bérlő - saját vallomása szerint - ezt felelte: “rögtön takarodjanak, mert azonnal zsandárokért küldök és vasraveretem magokat”. A napszámosok erre eltávoztak, de a törvényszék előtt feleltek, amiért jogos járandóságukat kérték.

Az egyházi állások betöltése körüli visszaélésekre világit rá az a sajtóper, amely 1883-ben a Nagyvárad c. lapban a jelölő bizottság elnökének megvesztegetését hírül adó cikk miatt indult a szentjénosi ref. lelkész el-52

len. Az üggyel kapcsolatos egyházi iratok is a bűnügyhöz vannak csatolva.

Ugyanebben a kútfőben a vétkes bukások miatt inditott ügyeken kívül a társadalmi viszonyok változását jelző egyéb bűncselekményekkel is találkozunk, igy pl. párviadal, közokirathamisitás, hivatali sikkasztás, pénzhamisítás, uzsora és a választójog megsértése miatt folyamatba tett bűnügyekkel.

Irodalomtörténeti jelentőségű az a bünügy, amely párviadal vétsége miatt indult 1899-ben az akkor Debrecenben ujságiróskodó Ady Endre és Geréby Pál ellen. Sajnos, a selejtezést annak idején még a törvényszéken nagyon “szakszerűen" végezték és a zúzdába küldték a nyomozati iratokat, amelyek között Ady nem egy sajátkezű írásával készült beadványnak kellett lennie. Csak a tárgyalást elrendelő végzést, a törvényszéki tárgyalás jegyzőkönyvét és az Ítéleteket hagyták meg. De a hiányos iratok alapján is fény derül arra, hogy mi miatt vívott párbajt Ady Endre. A törvényszéki tárgyaláson úgy vallott erről, hogy 1899 május 1-én a színházi előadás előtt betorozott s a nézőtéren a 22 éves, debreceni patrícius kereskedő család sarjának, Geréby Pálnak a bérelt helyére ült le. Emiatt keletkezett közöttük szóváltás. Május 4-én a tornacsarnokban megvívták a kardpárbajt, amelyben Ady 4-5 nap alatt gyógyult sérülést szenvedett,