Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
VI. fondcsoport. A közigazgatás területi szakszervei
- 369 -fogalmazták az állandó, a rendszeres olvasás szükségességét. Ezek az egyesüle tek és körök a maguk tagjai számára szerették volna szinte mozgalommá fejlesz teni az olvasás iránti érdeklődést s az olvasómozgalom csiráit valóban ezekbe a körökben találhatjuk meg. Az természetes, hogy nem széleskörű társadalmi bá zissal fejlődtek ki az olvasókörök, hanem rendszerint azonos szakmákon belül alakultak meg s emiatt nyilvánvalóan az olvasás és továbbképzés is főként a szakmához tartozó műveltségi elemekre épült, ritkábban nyújtott általános műveltséget, Az alapszabályokról szóló ismertetés e kötetben sokszor utalt az ilyen körök tevékenységének jelentőségére és az olvasó, vagy önképzőkörök nevét fel is sorolta, A törvényhatóságok között Hajdú megye és Debrecen város vezetősége már az 1880-as években igyekezett magáévá tenni az egyes társadalmi csoportok kezdeményezését az olvasómozgalom és a felnőttoktatás szervezeti kereteinek megteremtésére, amikor a pallagi gazdasági akadémia és más intézmények tanári karának bevonásával rendszeres előadások megtartásához nyújtott segítséget. Bihar megyének egyes rendezett tanácsú városaiban és főként a megye székhelyén: Nagyváradon, hasonló kezdeményezésekkel találkozhatunk, elsősorban a megyei közgyűlések és alispáni iratok között. Mindezeket a területünkön megmutatkozó első lépéseket az ország más törvényhatóságainak hasonló intézkedéseivel az akkori Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egységes irányítás alá kivánta helyezni, amikor a minisztériumi igazgatáson belül életre keltette az Országos Közművelődési Tanácsot az 1880-as években, amelynek a kormányzat egyik feladatává tette az ismeretterjesztő előadásokon kivül az analfabétizmus elleni küzdelmet is. A kisérletezések azonban még megyén belül sem mindenkor vezettek eredményre, mert egyetlen, kifejezetten erre hivatott szerv sem foglalkozott az egységes irányítással, emiatt a felnőttek részére nyújtott ismeretközlés továbbra is az egyesületek kezében osztódott mes. Az első világháború előtt találkozunk azzal a kezdeményezéssel, hogy Debrecenben munkásgimnáziumot létesítettek; ez az intézmény azonban az 1910-es évek fordulóján csal: néhány évig működött s akkor is iskolarendszerű oktatás formájában oldotta meg az általa vállalt feladatot, majd működésének a világháború vetett véget« A felnőttoktatás ügyét szervezetten és rendszeres tanfolyamokkal csak az első világháború után próbálták kézben tartani, központi irányitás alatt. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak 54.887/1922.III. számú rendelete felállította az Országos Szabadoktatási Tanácsot, amely lehetővé tette, hogy a megyék és törvényhatósági jogú városok a maguk területén megyei központtal Szabadoktatási Bizottságot hozzanak létre. Hajdú megye és Debrecen területén azonos szervezetként már 1922-ben megalakult a két törvényhatóságra kiterjedő Szabadoktatási Bizottság, amelynek tagjait a működő egyesületek tagjaiból, a tudományos intézetek előadóiból, tanárokból és másokból a törvényhatósági bizottság választotta meg. A bizottság elnöke a törvényhatóság első tisztviselője volt, mig az ügyvezetéssel a területileg illetékes tanfelügyelőt bizták meg.
