Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

VI. fondcsoport. A közigazgatás területi szakszervei

- 362 -alapszám szerint történt. . korábbival szemben haladást jelent az a gyakorlat is, hogy az alapszámok nem évenkint zárulnak, hanem a témára vonatkozó ügyiratokat egészükben egybekapcsolják.

Az alapszámok kezelési rendszerének jellemvoná sale ént - a kutatás megkönnyitése érdekében - néhány példát emelünk ki; többek között külön kezelték az iskolalátogatások jegyzőkönyveit és ezeket sorozatban tartották nyilván; 680/1936, alapszám alatt kezelték a tanitó- és tanitónőképzők irategyütteseit, amelyeket a megszüntetett tanítóképzői főigazgatóságtól vett át. Az 1014/1936-1937. alapszám a népiskolák túlzsúfoltságának jellemzésére ás adatközlésére vonatkozik; az 580/1936-1937* számú iratok az ipariskolai jegrzőkönyveket tartalmazzák. Külön iratcsomó foglalkozik a középfokú iskolák igazgatói értekezleteivel 999/1937-1938. alapszámon. A közszolgálati alkalmazottak egyesületi tagságát a 2381/1937-1938. számú irategyüttr.., tárja fel. A tanerők és a népiskolák helyzetét mutatja be a 3728, 4394/1943-1944. alapszámú irat stb.

Mindezek arra mutatnak, hogy az iskolai vonatkozású, akár tanmenetet, akár tananyagot, szervezést érintő iratok elváltak a személyzeti jellegű, valamint a testületi körben keletkezett iratoktól.

Külön kiemeljük azoknak az iratoknak kezelési rendszerét, amelyek az iskolatípusok szerint történt elhelyezésre utalnak. Az ilyen ügyekben már az iktatás első mozzanata idején megfelelő betűjelet kaptak az iskolatípusok, illetőleg azokon belül az iskolák, és ilyen jellel ellátva adták át az ügyiratot az előadónak. A levéltári jelzet tehát még az ügy végleges elintézése előtt rákerült az iratra, ami az áttekintést, a kezelést megkönnyitette. Az előadók önálló kartonlapon tartották nyilván a hozzájuk juttatott ügydarabokat. Ilyen jeleket nemcsak az iskolatípusokhoz igazodóan alkalmaztak, hanem az alsóbbfokú tanügyigazgatás! szervezeteknél is, A tanfelügyelőség betűjele pl.

"F", a gimnáziumoké "G", a polgári iskoláké "P", a szakiskoláké "L", a népiskoláké "N" jelzést kapott. A jelzés alatt kezelt ügydarabok nem általános jellegűek voltak, hanem egyedi természetűek; az általános vonatkozású rendelkezéseket vagy jelentéseket a rendes iktatókönyvben sorszám szerint vették nyilvántartásba. A kutatónak tehát csakis olyan esetben kell a betüjelzéses iratokhoz fordulnia, ha magáról az oktatási vagy népművelési intézményről van szó, mert a minden iskolát érintő rendeletek más helyen találhatók meg.

Mindezek miatt a tankerületi főigazgatóság iratainak levéltári rendszere 1936 óta kettős természetű volt. Egyrészt az általános tanügyi igazgatás iratanyagát ölelte fel, másrészt az iskolatípusok szerint önállóan tagolt irategyüttesek sorozatét alakította ki. Ez utóbbi már tartalmi elemekre is utal azáltal, hogy a nyilvántartásokból azonnal megállapítható: melyik intézményről van szó, A főigazgatóság ügyintéző szervezetében nem alakultak ki az ügyosztályok; az egész tankerületi központ egyetlen, egységes osztályt alkotott; az ügyintézés a referensek, az ügyek előadói szerint alakult. Minden ügynek, illetve iskolatípusnak önálló referense volt, aki közbeeső elöljáró nélkül közvetlenül intézte el az ügyet, amelyért felelősséggel tartozott. A kiadványozás joga kizárólag a főigazgatót, távollétében helyettesét illette meg. Ez volt az oka annak, hogy a levéltári rendezés során sem lehetett az ügyrendi szervezethez igazodó állagokat kialakítani, hanem az ügyiratokat