Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
VI. fondcsoport. A közigazgatás területi szakszervei
- 363 -időrendben, betüjeles alapszámok szerint kellett elhelyezni. E körülmény azonban korántsem zavarja a kutatást, miután megfelelő segédkönyvek állnak rendelkezésünkre. A mutatók utalnak a tárgyra és a személynevekre. De mindenképpen ügyelni kell arra, hogy a mutatók csupán az iktatószámot tüntetik fel, az iratok kezelése viszont alapszámok és betűjelek szerint történt, a mutatóban megtalált számot tehát az iktatókönyvben is meg kell nézni, utóbbi ugyanis már az irattári elhelyezés- rendjét is feltünteti. A kutatómunkát egyébként megkönnyíti a levéltár által készített raktárjegyzék, amely az egyes sorozatoknál feltünteti a vonatkozó ügyek tárgyát is. A tankerületi főigazgatóság iratait a levéltár a Hajdú-Bihar megyei Tanács Oktatási Osztályától hiányosan vette át. A debreceni Batthyányi és Béke útja sarkán elhelyezett épület ugyanis a háború alatt 1944 junius 2-án bombatámadást kapott, és ekkor az iratok legnagyobb része elpusztult. A pusztítás legnagyobb mértékben a tanfelügyelőség iratait érintette. Az 1953-ban levéltárba helyezett iratok rendezése 1963-ban ment végbe, de sajnos, maga az osztály korábbi selejtezése sem volt megfelelő, emiatt a felszabadulás után keletkezett iratok egy része is, még a levéltári ellenőrzés előtt, zúzdúba került. Anélkül, hogy a főigazgatóság iratainak tartalmi értékelésével bővebben foglalkoznánk, felhívjuk a kutatók figyelmét néhány helytörténeti szempontból fontos irattipusra. Tesszük ezt annak tudatában, hogy a tanügyi szervezet tudományos feltárása a jövőben előtérbe került, mert ezzel a kérdéssel me gyei vonatkozásban mindezideig alig foglalkoztak.^ Mindenesetre az iskolapolitika kérdéseit tárgyaló általános elvi rendelkezésekre kivánunk rámutatni, amelyek elsősorban azért fontosak, mert a beiskolázás problémái legjobban ezekből ismerhetők meg. Ezen túlmenően az elvi állásfoglalások tükrözik a nemzetiségi iskolákkal szemben alkalmazott gyakorlati útmutatásokat, a tanyai iskolaalapitásokat, a községi iskolahálózat fejlődését, az iskolák építészeti helyzetét, a beruházásokat, oktatási intézmények megszüntetését. Mindezek 1936 előtt elsősorban a középiskolákat, de 1936 után az összes iskolákat érintő iratok. Az együttesen kezelt ú.n. főigazgatósági ügyiratokon túlmenően külön állagban kaptak helyet az iskolafelügyelői jelentések, amelyek a kerületbe tartozó iskolatípusok szerint fogták össze a vonatkozó felügyeleti beszámolókat, tanmenetek ellenőrzését, az elhelyezés és az oktatás nehézségeit. Ezek között 1936-tól minden iskola történetének döntő okmányai megtalálhatók Szatmár megyétől Szolnok megyéig. Az iratok nemcsak megyék szerinti egységben találhatók, hanem külön-külön egyedileg is szétválasztva kerültek levéltári nyilvántartásba. Az ügyiratok sok esetben személyzeti kérdésekkel is foglalkoznak, bár ezekkel kevésbé, mint magának az intézménynek helyzetével. Na^on hasznosak azok a külön kezelt irategyüttesek, amelyek a kutatók által az eddig rendszerint elhanyagolt számviteli jelentések között kerültek nyilvántartásba. Ezek az irattipusok ugyanis messzemenő tájékoztatást nyújtanak a beiskolázás helyzetéről. A bécsi döntés alapján Magyarorszá^ioz került északi területek a kassai főigazgatóságnak 1940-ben történt úJraszerve— T
