Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
VI. fondcsoport. A közigazgatás területi szakszervei
- 323 -ugyanis kiterjedt a megye községeire is Balmazujvárostól Vámospércsig és környékéig. A nyírségi falvak akkor még Szabolcs megyéhez tartoztak. A forgalmi adóhivatalok a jövedékekből eredő bevételekkel foglalkoztak: a dohány,. - a szesz jövedékkel. Szolgálati rendjüket és szervezeti formájukat, hatáskörüket az 1921. évi 39. t.c. szabályozta. A debreceni forgalmi adóhivatal illetékessége az egész Hajdú megyére kiterjedt, de a működése során keletkezett iratok csaknem teljesen elpusztultak; a megmaradt néhány nyilvántartás mégis alkalmas arra, hogy az alkalmazott személyek, a nagykereskedelem, a munkáspénztár biztosítottjainak ügyeiben tájékozódhassunk. A levéltár VT. 127. fondtörzsszám alatt kezeli a m. kir. állami 12. földmérési felügyelőség iratait. E hivatal működése visszanyúluk a polgári forradalom és a szabadságharc leverését követő államigazgatási szervek létrehozásáig. Az 1849 október 20-án kiadott császári pátens elrendelte az ország területének kataszteri felmérését; a felmérések végrehajtása tárgyában megjelent kormányrendeletek nem intézkedtek a munka módozatairól, a kataszteri helyszinelésről, a földnyilvántartás egyes kérdéseiről, de alapvetően a pátens nyomán szabályozták a munkálatokat a későbbi kormányrendeletek is. A földmérésnek több célja volt: részben ismerni kivánták a földadó alapjául szolgáló ingatlanterület eket, részben pedig figyelemmel kivánták kisérni az ingatlantulajdonban bekövetkezett változásokat. Az intézkedések sarán tekintettel voltak a feudális korban követett gyakorlatra, amely sok helyen - rendszertelenül vezetett - telekkönyvek felfektetését vonta maga után. A földadónak osztrák mintájú polgári rendszerét az 1850 március 4-én megjelent nyilt parancs vezette be. Ez rendelte el az ideiglenes kataszterek készítését községek szerint. A kataszter alapja mindenütt a korábbi telekkönyv illetve annak hiányában a megfelelő földkönyv volt, amely feltüntette a községekben fekvő földrészletek helyrajzi számát, fekvését, nagyságát, minőségi osztályát és az akkor megállapítható tiszta jövedelmet. Ezeknek a meggondolásoknak végrehajtása során elkészültek az ú.n. "Aufnahme Protocoll"-ok /felvételi jegyzőkönyvek/ részben a korábbi területig ilvánt art ás okra, részben a bevallási ivekre támaszkodva. Ezeknek nagy része a levéltárban megtalálható. Ezek után még az 1850es években fektették fel a "Croquis"-nak nevezett kataszteri nyilvántartást, amely valójában a birtokok térképre vetített állományát tüntette fel, de a tulajdonjogra való utalás nélkül, inkább a művelési ágak jelzésére szorítkozva. Az első kezdetleges kataszteri felmérések 1850-1859 között mentek végbe; ezt követték az 1867. évi változáskimutatások. Mindezek azonban ideiglenes jellegűek voltak, és a teljes, háromszögelésekre támaszkodó felmérések csak 1880 után folytak 1 e és 1884-ben fejeződtek be, amikor már messzemenően figyelembe vették az időközben lezajlott úrbéri birtokarányositásókat és birói Ítéleteket is. Ezek földkönyvei is általában megtalálhatók a levéltárban. Az 1867 utáni felméréseket a debreceni kataszteri igazgatóság eszközölte, de a munka befejezése után nem tartotta magánál az iratokat, hanem átad
