Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

VI. fondcsoport. A közigazgatás területi szakszervei

- 324 -ta azokat a földmérési hivataloknak, többek között a kataszteri helyszinelési felügyelőségnek.

Az 1868. évi 25* t.c. fenntartotta a földadó kivetésére vonatkozó korábbi jogszabályokat, és érvényben maradtak a földmérés rendszerét és a kataszteri helyszinelést érintő eljárások is. Ezen a törvényen változtatott az 1875. évi 7. t.c., amelynek alapján megkezdték a kataszteri becslőjárások kialakitását. Ezek az ország különböző vidékeit különböző osztályozási területekre tagolták, mintatereket jelöltek ki községek szerint a művelési ágak lehetőségeihez igazodóan. A mintaterek kimutatásai ugyancsak megmaradtak. A felmérést a földek osztályozása követte és ennek alapján alakultak ki azok a kategóriák, amelyek a kataszteri tiszta jövedelmet aranykoronákban rögzítették. Ez az osztályozási értékskála még a felszabadulás után is érvényben volt, bár sok igazságtalaaságot tartalmazott. A kataszteri helyszinelési bizottságok ugyanis nyilvánvalóan rendszerint a nagybirtokosok álláspontját képviselték, amikor megállapították a föld talajértékét, művelhet őségének természeti adottságait. Bár a döntések ellen volt helye fellebbezésnek, azt ritkán méltatták figyelemre és meghagyták a jövedelem eredeti aranykorona értékét olyan esetekben is, amikor a valóságos érték jóval alacsonyabb volt.

Lényegében ezeket az elveket tartotta fenn az 1885. évi. 22, t.c.. alapján megállapított földadó kataszter, valamint az 1909. évi 5. t.c., amelyre támaszkodva 1910-től megszerkesztették a földadó nyilvántartások különböző formáit és a változási jegyzőkönyveket. Az adóalap rögzítése céljából végülis az 1927. évi 5* t.c. állapította meg a földadó nyilvántartási rendjét.

Mind a kataszteri helyszinelési felügyelőség, mind a földmérési hivatal a pénzügyminisztérium főhatósága alá tartozott. A felmérést magát a becslőbiztosok hajtották végre, a felmerülő tagositási ügyekben pedig a területileg illetékes törvényszék közreműködése volt szükséges. Ez a körülmény magyarázza azt, hogy a földmérési felügyelőség iratai között megtalálhatók a törvényszék bélyegzőjével és hitelesitási záradékával ellátott nyilvántartások és a helyszinelési felügyelőség iratai is. A bejegyzett iratok egy részét a pénzügyigazgatóság vette át, más részét a földmérési felügyelőség, de voltak olyan nyilvántartási példányok, amelyeket az országos kataszteri igazgatóság, valamint az országos térképtár őrzött.

Az állami földmérési szolgálat szervezetileg többszörös változáson, ment át. Anélkül, hogy a kérdést folyamatában vizsgálnánk, utalunk az 1916.évi helyzetre, amikor a földmérés feladatkörének megoldását az alábbi hivatalok látták el; Háromszögelő Hivatal, Budapest; Megyei Földmérési Felügyelőség;

M. kir. Állami Földmérési Térképtár, Budapest; M. kir. Kataszteri Helyszinelési Felügyelőség több megyére kiterjedő illetékességgel.

Hajdú és Bihar megyéket, valamint a szabad királyi városokat illetően a földmérési iratok az iratképző szervek szerint nem voltak széttagolhatok; a nyilvántartások összefonódtak, az egyes években folytatták a korábban megkezdett könyveket, éppen ezért a rendezés során hozzávetőlegesen az 1916. évi állapotot vettük figyelembe. Az iratok akkori őrzése a 12. földmérési felügyelőség keretében történt; ennek illetékessége kiterjedt Zemplén, Hajdú, Szabolcs megyék és Debrecen város területére. Ugyanakkor a 8. számú felügyelőség Békés,