Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
V. fondcsoport. Megyei városok és községek
1- 279 -köztársaság idejéből fennmaradt iratanyag, amelyet a rendes közgyűlési és közigazgatási iratokkal együtt kezeltek* Ez utóbbiról több, már kiadott dokumentum tájékoztat Az iratok levéltári rendszere Hajdúszoboszló város egykor nagyon gazdag levéltára és gondosan kezelt, nyilvántartott iratai a második világháború alatt jelentős kárt szenvedtek; erről a polgármester 4347/1945. szám jelentése részletesen tájékoztat. A világháború után a többszöri költöztetés, átrakodás, újabb iratpusztulással járt; amikor a Hajdú-Bihar megyei Levéltár a levéltár anyagának átvételét 1952-ben megkezdte, már sok eredeti forrásnak nyoma veszett. A kapitalista kori kezelési rendszerek elég pontos nyilvántartások felfektetését tették lehetővé és ezek nagyrészt reánk is maradtak. Többek között már 1885-től rendszeres iktatókönyvet vezettek a közigazgatási és birósági beadványokról, a számviteli gazdálkodás pedig eleve kialakította a saját iratkezelési rendjét, amely fajtánkint tartotta nyilván a kiadásokat és bevételeket, valamint az elszámolásokat; hasonlóan jártak el a városgazdái, az adószedői hivatalban is. Hajdúszoboszlón egy-egy új szervezet kialakulásával megszüntetett régi kezelési segédletek mindig használaton kivül kerültek és legtöbbször újakat fektettek fel, ha nem is tudatosan, de ösztönösen segitve a később megkívánt iratok előkeresését, kiemelését* A Hajdú-Bihar megyei Levéltár a város történeti értékű iratait véglegesen 1968-ban rendezte, és a Levéltárak Országos Központjának elveihez igazodó átrendezés során kialakította a most már véglegesnek tekinthető fondókat. E fondok irattári rendje minden esetben a korábbi re gisztr at lírákhoz alkalmazkodik. Ha az egykorúak segédkönyveket - iktató, mutató - használtak, a levéltár is azok számrendjében állította fel a fondókat. Tárgyi átcsoportosítást csakis akkor hajtott végre, ha ezt az iratok neme, a nyilvántartások fajtái megkövetelték. Nyilvánvaló, hogy pl. az adóhivatal - működése során - többféle adó kezelésével foglalkozott, ezeket tehát önálló állagokba kellett beosztani, mert egy-egy közösség gazdálkodásában más természetű a földadó, a terményadó, a jövedelemadó. Ugyanez a helyzet a számviteli munkát ellátó egyéb gazdálkodási ágazatoknál is, amelyeknél a naplók, főnsplók, főkönyvek, törzskönyvek sorozatai egymástól elválaszt sind ók voltak. A testületi iratoknál általában a jegyzőkönyvek tárgyalási pontja uatározta meg az iratok sorszámát, és ha mutatók is rendelkezésre állnak, az egyes ügyek könnyen kikereshetők. Az igazgatás mechanizmusa azt természetessé tette, hogy nagyon sok tanácsi ügyirat a polgármesteri, vagy hadnagyi iktatószámot kapta, de miután sorkönyvek - bár hiányosan - fennmaradtak, azonositásuk nem okoz nehézséget. Általában, Hajdúszoboszló irataiban könnyű kutatni, mert viszonylag nagy a segédletek száma. A képviselőtestületi jegyzőkönyvek évenként újrakezdődő tárgysorozati pontokat viselnek. 1901-től kezdve az idetartozó iratok, beadványok a polgármesteri fondba kerültek, mert ettől az időtől önálló képviselőtestületi iktatást nem vezettek. Az állandó választmány, a gazdasági bizottság, az ipariskolai bizottság jegyzőkönyvei teljesen elkülönültek a képviselőtestületektől. T
