Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

V. fondcsoport. Megyei városok és községek

- 269 -Más a helyzet a szakhivatalok anyagának kutatásánál, ahol a nyilvántartások ágazati tagolás szerint készültek, pl. az adóügyi tanácsnok, vagy a számvevőség, a tiszti ügyész, az orvos, a gyámpénztár, illetve árvaszék iratainál. Ezeknél a fondoknál a kutatást csak kivételes esetben kell más fondókra kiterjeszteni, bár itt is előfordulhatnak átfedések. Az árvaszék elnöke pl. a polgármester volt, emiatt a gyámhatósági iratok egy részét a polgármesteri, esetleg hadnagyi segédkönyvekben vették nyilvántartásba. Az iktatás nem mindenkor volt decentralizált, hanem egyetlen központi iktatókönyvbe vezették minden beadvány tárgyát. Ilyenkor az is előfordult, hogy az iktatókönyv a polgármesterivel volt azonos, az iratok viszont az árvaszék irattárában kaptak helyet, vagy forditva. Erre a körülményre a kutatónak tekintettel kell lennie.

Ezek előrebocsátása után fondohként részletesebben ismertetjük az irat tári rendszer és az iratkezelés gyakorlatát» Az ismétlések és átfedések elkerülése végett azonban nem minden fondra térünk ki.

Az 1848/1849. évi közgyűlési iratok a feudális korból számlázó és az V.A.3OI. fondtörzsszám alatt ismertetett fondnál a kiadvány I. kötetében találhatók, éppen azért, mert a népképviseleti alapon lefolyt 1848. évi tisztújítás és az utána következő hónapok javaslatait és határozatait az év elején megkezdett jegyzőkönyvbe jegyezték. A közgyűlési iratok elválaszthatók voltak jelzetelésük követte a korábban megkezdett számjeleket és betűjeleket, tehát DN megkülönböztetéssel váltak el a korábbiaktól. A betűjelen belül az iratok egyedi száma azonos volt a közgyűlések pontjainak számával. A közgyűlések az I860 decemberében ott folytatódtak, ahol 1849-ben abbamaradtak.

Az 1871. évi 18. t.c. által életre keltett rendezett tanácsú város képviselőtestülete elé került ügyek irattári nyilvántartása a korábbi módszertől eltérően a közgyűlés előtt tárgyalt ügyeket számrendben tartotta nyilván,de magukat az előkészítő iratokat a főhadnagy, majd a polgármester jegyzői ügyosztályán vezetett iktatókönyv számai szerint kezelte. Az első néhány évtizedben a jegyzőkönyvi javaslatokról és a határozatokról fogalmazvány formájában a tanács által megtárgyalt és jóváhagyott előterjesztéseket készítettek, 1894 után azonban már minden közgyűlési fogalmazvány a közigazgatás iratai közé került, azokat tehát a rendelkezésre álló mutatókönyvek és sorkönyvek segítségével ott kell keresni.

Az önkormányzati városigazgatás második hatalmi és hatósági jogkört gyakorló szerve a városi tanács volt, amelyet elvben a képviselőtestület irányított. Gyakorlatilag a tanács ügyintézésében minden tárgynak nyoma van, mert 1848 után a közgyűlés valamely ügyet kifejezetten a tanács javaslata alapján tárgyalt, amelyet a szükebb tisztségviselői testület ilyen módon előre előkészített. 1872 előtt a tanácsnak Hajdúnánáson is két osztálya volt: a bírósági és a közigazgatási.

Az egyik osztály élén 1848-1849-ben a főhadnagy állt, mint az egész ta nács feje, a másik osztály feladatkörét - a bíróságét - az alhadnagy látta el. A kiváltságolt hajdúvárósokban a főhadnagy mindenre kiterjedő hivatalvezetői jogköre az 1848-as törvények után is fennmaradt, eltérően a szabad