Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
V. fondcsoport. Megyei városok és községek
- 259 -testület jogállását és munkaköri kötelezettségeit rögzitette. A városi képviselőtestület hivatali munkakört nem látott el, hanem az önkormányzati hatalom feje volt. Tagjait a lakosság az előirt időben választás útján küldte be. A városi hatalom tényleges gyakorlásával a városi tanács volt megbizva. Az 1887. évi szabályrendelet szerint e tanács "minden tagja önálló munka-, kötelesség és jogkörrel bir". A tanács végső soron a tisztségviselők testületéből állt, ebből következően a közgyűlési határozatok végrehajtásánál kizárólag a hatalom birtokosainak nézőpontját képviselte. A város hivatali apparátusának élén a főhadnagy elnevezését már 1884- ben felváltó polgármester állt. Az ügyosztályvezetők között a rangidős tisztséget a főjegyző töltötte be, akit a 2 tanácsnok követett; az apparátushoz tartozott a rendőrkapitány, a mezőrendőr, a tiszti ügyész, a főorvos, az adópénztárnok, a városgazda, a közárvagyám, a számvevő, aljegyző és a kezelő személyzet több tagja. Rajtuk kivül az ügyviteli és a felmerülő részlet-feladatokat a szegődményesek és más tisztviselők látták el. Az iratokból és szervezési szabályrendeletből megállapithatóan a tanács egyfelől előkészítette a közgyűlési tárgysorozatokat, megfogalmazta a határozati javaslatokat, másfelől végrehajtotta a közgyűlés rendelkezéseit. A végrehajtás során a tanács mindent átfogó helyzeti előnyt élvezett, miután a közgyűlés legföljebb irányelveket állapított meg, de a hatósági munka a tanács rendelkezései szerint alakult. A város kormányzó testületé valójában tehát a tanács és nem a közgyűlés volt. A nagyközség 1891-1924 A városi szervezettel együttjáró kiadásokat Hajdúhadház nem sokáig fedezhette. Szükkörüek voltak a kereskedelmi kapcsolatok, mezőgazdasági ingatlanai sem terjedtek nagy területekre, fejlettebb iparral sem dicsekedhetett, amellett sokszor elvezethetetlen belvizek károsították. így a közigazgatás városi rendjének fenntartásával járó kiadások nagyobbak voltak, mint amilyen előnyt a városi szervezetből a lakosság élvezni tudott. Ez a körülmény érthetővé tette a közgyűlésnek azt a kívánságát, hogy a városi önkormányzat felszámolásával Hajdúdoroghoz, Vámospércshez hasonlóan Hajdúhadház is községi formát nyerjen. A nagyközséggé történő átalakulás szervezési szabályrendelete 1891 január 17-.én született meg. Ezzel Hajdúhadház a politikai államszervezet egyik alsófokú igazgatási egységévé vált. Azok a hagyományok viszont, amelyek az egykorú hajdúvárosi létből fakadtak, semmiképpen sem süllyesztették a közösséget az utolsó helyek közé, mert az 1891-ben kialakított nagyközségi szervezet fenntartotta a korábbi közigazgatási formákat, csupán a joghatóság jellege változott. A szabályrendelet rögzitette, hogy a nagyközség területéhez hozzátartozik a vidi, a monostori, a pallagi és a poroszlói puszták egy része, amelyekkel együtt a község 24.181 kh-ra terjedt.
