Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 199 -alatt alkotott szabályrendelet vetette meg, amely életre keltette "Debrecen város hivatásos tűzoltóságának" szervezetét, mint községi intézményét. Felépítését is méghatáró ;ta, és három egységre tagolta; az akkor 5 főből álló főparancsnokságra, a központi tüzőrségre és a kér‘Heti, valamint kültelki kirendeltségekre. A hivatásos tűzoltóság létszáma a megalakulás évében 45 fő volt. Működésének iratai 1895-től, bár hiányosan maradtak fenn, de igy is jó tájékoztatást nyújtanak a tűzoltók kiképzésének módszeréről, a tüzesetekről, a második világháború alatti légoltalom helyzetének egyes részleteiről. Ezért nemcsak arra alkalmasak, hogy a tűzoltóság történetinek kutatója foglalkozzék velük, hanem a város tűzvédelmi felszerelésének, polgári védelmének egyes kérdéseiről is tájékoztatást nyújtanak. Az árvaszéki iratokról nem sok mondanivalónk van, mert nagyon kis létszámban maradtak fenn. Annyi azonban kideríthető, hogy a kiskorúak, a gyámhatóság felügyelete alatt élő személyek milyen vagyontárgyakkal rendelkeztek s hogyan értékesítette a hagyatékot a hatóság az árvák javára. A városi szervezési szabályrendeletek részletesen foglalkoznak az árvaszék hatáskörével, közöttük az 1926. évi is, amelyből munkakörük és felépítésük részletesen megállapítható. Az iratok levéltári rendszere 4 Debrecen város köztörvényhatóságának önkormányzati működése során keletkezett iratok kezelése és nyilvántartása eltér egymástól. Az eltérés több okból adódik. Mindenek előtt abból, hogy az egyes iratképző szervek iratanyaga önálló fonóként került levéltári nyilvántartásba,mert a közigazgatáson belül más-más funkciót végeztek, más volt a szervezetük. Az eltérés másik oka az, hogy nem volt azonos az egyes hivatali szervezetek iratkezelésének rendszere, eltért az iktatás módszere, a segédletek vezetése. Mindezek alapján a fondok szerint az alábbi levéltári rendszer alakult ki. A törvényhatósági bizottság közgyűlésének jegyzőkönyvei időrendiek, a napirendi pontok minden évben élőiről kezdődnek, és az év végével zárulnak. A világháború alatt, 1916-ban, a tanács a jegyzőkönyvek nyomdai úton való sokszorosításáról intézkedett, ezért 1916-1942. között kiadott kötetek formájában találhatók meg a közgyűléseken elhangzott javaslatok és határozatok, mig maguk az előkészítő iratok viszont a tanácsi illetve polgármesteri fonóban vannak. 1943-től a jegyzőkönyvek ismét eredetiben vannak meg, de a publikáltak fogalmazványait annak idején kiselejtezték. A jegyzőkönyvi iratok cimén őrzött állagban csupán szórványos fogalmazványok találhatók; az egykorúak magukról a tárgyalási pontokról egykorúan másolatokat állították ki, és ezeket kezelték eredeti gyanánt, majd beköttették. Lényegében az eredetiként nyilvántartott jegyzőkönyvek másolatoknak minősülnek, de hitelesített példányok. Levéltári szempontból nem fogalmazványoknak tekintendők, a történet', felhasználás nézőpontjaiból azonban az eredeti fogalmazványokkal azonos értékűek. Egyébként az "iratok" cimen kezelt állagban nagyon kevés feljegyzés maradt fenn, mert a fogalmazványok a tanácsi és polgármesteri irattárba s nem a közgyűlések elkülönítve kezelt irattári részlegébe
