Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 194 -beadványok, amelyek az iratok felhasználását annál inkább indokolják, mert több irat a tanácsi fondban meg sem található. A törvényhatósági tiszti főorvos a városi tanácsnak, illetve a polgármesternek szakközege volt a jogszabályok alapján reá bizott munkakörben. Felügyeleti hatásköre a törvényhatóság egész területére kiterjedt; a közegészségügyáltalános vizsgálata éppenúgy kötelezettsége volt, mint a városban megszervezett tisztiorvosi szolgálat ellenőrzése, a járványos betegségek megelőzése és gyógyítása; irányította a szülésznői kerületek munkáját, nyilvántartotta a bábákat, az egészségügyi személyzet felettes hatósága és fegyelmi fóruma volt. Munkaköre részletes körülírása minden szervezési jogszabályban megtalálható, de különösen az 1923. éviben, amelynek irányelvei a főorvosi tisztség 3államosításáig érvényben voltak. A tisztifőorvos működése során keletkezett iratok éppen a fenti kötelezettségekből kifolyólag az egészségügy általános helyzetének ismertetésén túl foglalkoznak a kolerajárványokkal, egészségügyi statisztikákkal»főorvosi beszámolók kapcsán a lakásviszonyokkal, a külső városi telepek szociális helyzetével, népmozgalmi adatokkal, a tbc-vel, az anya- és csecsemővédelemmel, a trachoma gyógyításának eredményeivel, és természetesen az orvosi ellátás kérdéseivel. Emiatt nemcsak közegészségügyi, hanem társadalomtörténeti vonatkozásban is fontos források. A tisztiorvosi szolgálatot az 1936, évi 9. t.c. állami feladatnak nyilvántartotta; ezzel a törvényhatósági tiszti főorvos a belügyminisztérium alá rendelt állami tisztviselővé vált. Az önkormányzattal való kapcsolata azonban ennek ellenére sem szűnt meg, mert hatásköre és illetékessége alapvetően változatlan maradt, jelentéseit kinevező szervének: a belügyminisztériumnak tette ugyan meg, de közegészségügyi kérdésekben a polgármesterrel - társhivatali vezető minőségében - továbbra is szorosan együttműködött. Végeredményben tehát a törvényhatóság első tisztviselője mellé rendelt szakreferensi munkakört látott el; feladatkörének megoldásához az anyagi támogatás legnagyobb része a városi költségvetésben kapott fedezetet. Ez a jogállapot érvényesült 1950-ig, a tanácsi államszervezet kialakulásáig, amikor a tiszti főorvosi hivatal beolvadt az átszervezett egészségügyi szolgálatba és az egészségügyi osztálynak a keretében működött tovább, természetesen más hatáskörrel, mint korábban. A városi számvevőség története, változása szorosan összefonódott a városigazgatás általános változásaival. A számvevőség szorosan hozzátartozott a törvényhatóság szervezetéhez attól függetlenül, hogy milyen más szervek alá_ rendeltségben állt. A számvevőség munkakörét a várospolitika pénzügyi megoldásának gyakorlati igényeivel együttjáró számviteli gazdálkodás rendje alakította ki* Ehhez igazodnak azok a pénzügyi jogszabályok, amelyek a feladatok ellátásának módját, a pénzgazdálkodás elvi éB gyakorlati követelményeit, a nyilvántartásokat szabályozzák. A kapitalizmus korszakában megszületett számviteli törvény az 1897* évi 20. t.c., részletesen megállapította azokat az irányelveket, amelyek alapján az államháztartás és az önkormányzati pénzgazdálkodás szervezeti formáját ki kell
