Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 174 -bele, egymást nem ellenőrizhették. A polgármesteri tisztségnek már az 1770-es évektől kezdve megfigyelhető bővülése ezzel a jogszabállyal fejeződött be: ezáltal a feudális városi szervezetre utaló főbiró szerepe valóban az igazságszolgáltatás körére korlátozódott. A főbiró elnöklete alatt megalakult városi törvényszék az 1848-as törvények alapján, 1848 májusában új szervezésű intézményként kezdte meg működését ; ennek ellenére sem a munkaköri ágazatokban, sem a hatáskör terjedelmében lényeges változás nem következett be, mert a polgári forradalom előtt gyakorolt jogok a továbbiakban is teljes mértékben érvényben maradtak. Ez a körülmény azt is maga után vonta, hogy a törvényszék voltaképen megnaradt minden nagyobb kihatású és magánjogi vagy büntetőjogi vonatkozású ügyben első folyamodású bírósági fórumnak, egyidejűleg azonban a megfellebbezett városkapitányi és mezőrendőri ügyekben másodfokú joghatóságot gyakorolt. A városi önkormányzati törvényszék túlélte a szabadságharcot, mert csak a birósági szervezetnek a Bach-karszakban bekövetkezett átalakulása után szűnt meg. Működése valójában 1850 junius 30-ig kimutatható, mert az államositott bíróságok különböző fórumokra tagolva akkor alakultak meg. Fennállásának időtartama idején a városi törvényszék két tanácsra tagolódott: polgári és büntetőtanácsra. Mindkettő elnöke azonos személy: a főbiró volt, de miután a tárgyalási napok nem egyszer egybeestek, rendszerint valamelyik hozzá beosztott tanácsnok helyettesíthette őt. A tagokat a közgyűlésen választották meg, az utánpótlás a városi tanács hatáskörébe tartozott, amely az eltávozott vagy elhalálozott biró személyét kooptálás utján pótolta. Az abszolutizmusban átalakított birósági szervezet felszámolása után a városi törvényszék 1861-ben kezdte meg működésének második szakaszát, amely és - kisebb módosításokkal - lényegében a királyi független bíróságok felállításáig fennállott. A szabadságharc idején a mezőrendészeti ügyekben az 1840-ben szervezett mezőrendőrség volt az illetékes, amelynek jegyzőkönyvei elsősorban a puszták és tanyák világiban élt személyek sorsáról tájékoztatnak. A mezőrendőri biró független volt a törvényszéktől és közvetlenül a városi tanács irányítása alatt állt, de a kisebb ügyekben általa hozott Ítéletek fellebbezési fóruma a városi törvényszék és nem - mint a polgári forradalom előtt - a tanács volt. Az iratok különösen a hortobágyi jogtalan legelőhasználat, pásztorok verekedése, állatlopások, betyárkodások megismeréséhez nyújtanak gazdag adatokat. A fennmaradt utolsó jegyzőkönyvi bejegyzés 1849 október 30-án kelt. A városkapitányi hivatal, főként; a kapitány szék ugyancsak foglalkozott kisebb kihágások elbírálásával; illetékessége csak a város árkán belüli területre terjedt, bár többször az árkon túli lakosság ügyei is felvetődtek a tárgyalási jegyzőkönyvekben, A városkapitány hatásköre azonban nemcsak bírósági, és elsősorban nem jogalkalmazási kérdésekben érvényesült, hanem közigazgatásiakban, közrendészetiekben is; emiatt az általa képzett iratokat a közigazgatásról szóló fejezet ismertette. A hadnagyszék a feudális kori szervezetével működött; de a hajdúvárosoktól eltérő formában, mert a hadnagyszék Debrecenben lényegében a "városi
