Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai

- 175 -bíróság”, vagy "egyes biróság" feladatkörét látta el.

A szabadságharc után végrehajtott államszervezeti változtatásokkal a törvénykezés felépítése átalakult. A császári önkényuralom nemcsak a közigazgatás történeti struktúráját változtatta meg, hanem az igazságszolgáltatásáé is. Korántsem tagadható, hogy intézkedései mögött a Inagyár feudális önkormány - zati igazgatás megsemmisikésének szándéka húzódott, és ezt a célt átmenetileg el is érte; a területi szervezetek teljes felboritásával azonban radikálisan olyan új helyzetet teremtett, hogy a szervezetek működése elé ezáltal sok nehézség gördült. Az ügyek intézésének lassú menete, évsorokra áthúzódó ügyintézése az Írásos emlékekből egyértelműen kitűnik.

A császári hadsereg főparancsnoka a törvénykezési szervezet megváltoztatásának első jeleként 1849 november 10-én arról rendelkezett, hogy a korábban megjelent császári nyilt parancsokhoz igazodóan ”a birói szervezet és perrendtartás" új jogszabályok szerint átdolgozandó. A rendelet alapján az alábbi bíróságok állíttattak fel: járásbíróságok, megyei törvényszékek, kerületi főtörvényszékek, legfőbb törvényszék.'1'

Ez az intézkedés volt a kiindulópont ahhoz, hogy a közigazgatás végrehajtószolgálata az igazságszolgáltatástól elszakadjon. A különböző bíróságok ennek a rendelkezésnek alapján szerveződtek meg.

A volt hajdúkerület, a korábbi Debrecen szabad királyi város és a volt Bihar megye egy része területén létrehozták a "debreceni törvényszéket", amely voltaképen a korábban ugyancsak Debrecenben működött a Tiszántúli Kerületi Tábla jogutódjának tekintendő. Debrecenen kívül megyei törvényszéket állítottak fel még Nagyváradon, később Nagykállóban, ez mindhárom a nagyváradi közigazgatási kerület megállapított területein volt illetékes. Mindegyik fölött állt a kerületi Főtörvényszék.

A debreceni megyei törvényszék /Landesgericht/ saját hatáskörében szabályozta az alsóbbfokú, elsőfolyamodású bíróságokat az illetékességi területén.

E szabályozás során megszervezett több I. és II. osztályú járásbíróságot.

I. osztályú járásbíróságok alakultak magában Debrecenben és valójában ezek tekinthetők a volt városi törvényszék jogutódjának, továbbmenően Derecskén, Székelyhidon; II. osztályú járásbírósággal találkozunk Szoboszlón, Püspökladányban, Vámospércsen.

Az I. és II. osztályú járásbíróságok között hatásköri különbségek voltak, de mindkettő elöőfolyamodásúként működött, fellebbezési fórumuk a megyei törvényszék és a fölött a debreceni - később nagyváradi - kerületi főtörvényszék volt.

Később, 1853 január 10-én látott napvilágot a császárnak az a legfelső elhatározása, amelynek alapján a bírósági szervezetet ismét átalakították.

A módosítás elvi alapjait az 1853 április 2-án kiadott császári nyilt parancs körvonalazta, amelyet 1854 április 6-án az igazság- és pénzügyminisztérium együttes végrehajtási rendele te követett.

Az új rendelet értelmében a kerület legfőbb jogalkalmazó szerve a nagyváradi országos törvényszék, amelynek illetékessége alá került a debreceni,