Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai

- 163 -Az elnöki hivatal ilyen természetű jogköre 1867 augusztus 21-ig fennmaradt, amikor a visszaállított - de gyakorlatilag már korábban is működött - tanács dóból átvette korábbi szerepkörét. Ettől kezdve az elnöki ügyek intézése kizárólag a polgármester személyes hatáskörébe utalt ügyekre korlátozódott, az elvi ügyeket pedig a tanács vette át.

Az elnöki iratok gazdag helytörténeti forrásanyagot tartalmaznak; ezekben találhatók az egyesületek működése tárgyában kiadott rendeletek, Jelentések, gyűlések tartásáról szóló beszámolók; az elnök tett Jelentést felsőbb szerveinek a város közállapotéról, a tisztviselőkről, emiatt mind társadalom, - mind gazdaságtörténeti szempontból nélkülözhetetlenek.

Az Októberi diploma után a városszervezet ismét módosuláson ment át. 1861 február 6-án az 1848-ban megválasztott városi bizottmány illetve képviselőtestület újból Összeült. A testület személyi összetétele - eltekintve a halálesetek eltávozások miatt bekövetkezett változásoktól - azonos volt a korábban felszámolt képviselőtestülettel; Jogfolytonosnak tekintette magát, és a közgyűlés is ragaszkodott ahhoz, hogy az abszolutizmus idején kialakult változtatásokat semmisnek tekintse. Az üléseket azonban ritkán tartották meg s utoljára 1861 november 11-én tanácskoztak, amikor az egész országban megszüntették az önkormányzatokat, és életbe lépett1 a provizórium korának kormányzási rendszere. Csak 1867. május 22-én gyűlt ismét össze a közgyűlés, addig a várospolitika ügyeit a tanács, illetve a községtanács intézte, utóbbi irányítóként, az előbbi pedig a rendeletek végrehajtója cimén. A szakhivatalok, mint a városkapitányi, számvevői, ügyészségi, városgazdái, levéltári, gondnoki, stb. ez alatt az idő alatt is működtek.

1864-1867 között - a tanács végrehajtó szolgálatának biztosítása miatt - két testület állt a város élén: a községtanács és a városi tanács. Utóbbi a kinevezett harminc taggal tanácskozó, általános irányelveket kidolgozó szervezetként tevékenykedett, de állásfoglalásait a tanács és annak apparátusa hajtotta végre, élén a városi tanács elnökével, a polgármesterrel.

A városi közigazgatás hatalmi és végrehajtó szervezete tehát az 1872-ig terjedő időszakban nagyon bonyolult volt. Kísérletet tettek bizonyos fokú önállóság megteremtésére, de az államhatalom ezt fékezte; rájöttek arra, hogy a községtanács elvi állásfoglalásai nem hajthatók végre a magisztrátus vezetőiből álló tisztségviselők nélkül, azoknak viszont egyeztetni kellett sokszor eltérő és összehangolatlan intézkedéseit.

Emiatt 1861-ben újból visszaállították a tanácsi testületet, de átmenetileg a községtanácsot is fenntartották. Mindezeknek a szinte tervszerűtlenként ható változtatásoknak az 1867# május 22-én visszaállított képviselőtestület régi szervezete vetett véget. Ennek tagnévsora véglegesen 1967. december 18-a után alakult ki, amikor e szervezet a belügyminiszter a város legfőbb hatalmi testületének rendeletileg ismerte el. Egyidejűleg intézkedtek a központi választmányról, amelyet Debrecen közgyűlése, támaszkodva az 1848. évi 5. t.C. előírásaira, 5/1968. számú határozatával alakított meg.

A városi képviselőtestület összetételét, a tagok választásának módját az 1870. évi 42. te. módosította, amikor lehetőséget biztosított a polgári