Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai

- 7 -lajdonosai is. A tisztikar összetétele csak annyiban módosult, hogy az 1848-ban, illetve 1860-ban megválasztott személyeket - bármilyen okból történt végleges kiválásuk miatt - pótolták, de a szolgálatban lévő tisztségviselőket meghagyták munkahelyükön. Ezen az ülésen Tisza Lajos volt az elnöklő főispán, aki a kiegyezés uralkodó politikai pártjával: a Deák-párttal szemben itt is ellenzéki magatartást tanúsitott.

Az új, harmadik megyei bizottmány a megye szervezetében nem kezdeményezett semmiféle szervezeti változást. Működése a közigazgatás feladatainak ellátásán túlmenően egyéb területekre alig terjedt ki. A közgyűlésen heves viták zajlottak ugyan le, de ezek elsősorban a nagybirtokok körül bontakoztak ki az adózás csökkentése, a szabad vám, az igazságszolgáltatás megyei szervezetének fenntartása stb. céljából. A hatvanas évek végén ugyanis a komáqyzat akciót inditott az igazságügyi szervezet államosítása érdekében, de a megyei bizottmány ismét a korábbi rendszert kívánta fenntartani. Jellemző volt az önkormányzati jogkör fennmaradását és az állami hatáskör kiterjesztését képviselő erők között szinte állandósult súrlódás, amelyet a főispán egyre erőteljesebben kiélezett, miközben a nagybirtokos családok vagyonvédelme érdekében az önkormányzat mellett szállt sikra. A harmadik megyei bizottmány politikai kérdésekben a korraáoyellenes akciók élén állt, gazdasági téren azonban csak olyankor lépett fel ellenzéki szerepben, amikor a feudális kiváltságok korlátozásáról volt szó. De semmiféle küzdelem sem gátolhatta meg, hogy a megyei igazgatás visszaszoruljon és vele szemben a központi állami elhatározás érvényesüljön.

X * X

A megyei bizottmányok iratai nélkülözhetett« í történeti forrásértéket jelentenek. A jegyzőkönyvek és a hozzájuk tartozó ügyiratok nélkül nemcsak az önkormányzat tevékenysége nem érthető meg, de a gazdasági kibontakozás folyamatai sem kisérhetők figyelemmel. Bár a bizottmányi jegyzőkönyvek a feudális korhoz viszonyítva vesztettek forrásértékükből, a politikai nézetekre, gyárak és üzemek alapítására, közbirtokosságok szerveződésére mégis fontos okmányok. Mindezeken túl a közigazgatás történeti átalakulásának folyamata sem rajzolható meg nélkülük.

x x x

Az_±ratok_levélhár±_reridszere az egykorú iratkezelésből alakult ki.

A megyei bizottmány iratai vagy a közgyűléshez intézett beadványokból, vagy hivatalból az alispán által kezdeményezett javaslatokból keletkeztek. Minden beadványon olvasható a beérkezés illetve a számbavétel időpontja, valamint egy nyilvántartási szám, amely utólag került az iratra. A nyilvántartási szám azonos a közgyűlés tárgysorozat! pontjával, mert ha egy-egy beadványt a közgyűlés megtárgyalt és az ügyben határozatot hozott, annak tartalmi lényegét rávezette az iratra, a feljegyzés nyilvántartását pedig egyidejűleg a határozat számával azonosította. Az iratokon ennek következtében a közgyűléssel megegyező szám olvasható.

De nem minden irat került közgyűlés elé. Ebben az esetben az azonos tárgyakat tartalmazó együtteseket összefogták, a felzeten megjelölték a tár-