Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 8 -gyat, de ezt csak a borítólapon tüntették fel. Ilyenkor bizonyos kisebb fogások, csomók alakultak ki hasonló vagy azonos tárgyú irategyüttesekből, pl. honvédtoborzás, jelentés a szolgálatra jelentkezőkről, a hadtápellátásról stb Ezek az iratok a közgyűlés előtt megtárgyalt sorozat mellett különálló soroza tot alkotnak. A közgyűlésen a különböző ügyeket minden tárgyi vagy részletesebb tartalmi összekapcsolás nélkülöző sorrendben tárgyalták. A jegyzőkönyvbe foglalt ügyek pontjai azonosak az iratokra rávezetett számokkal. Ennek a kutatás szem pontjából az az előnye, hogy a jegyzőkönyvek mutatói a közgyűlési iratok kutatása esetén is kiválóan hasznosíthatók. Az egykorú kezelés tapasztalatait értékesítő későbbi levéltári rendezés a különböző megyei bizottmányokat önálló fondtörzsszám alatt tartotta nyilván, mint ahogyan ez kiderül az iratok leírásából is. Az elválasztást az a körülmény indokolta, hogy a levéltári rendezés 1964-ben - alkalmazkodva a Levéltárak Országos Központjának rendezési utasításához - önálló fonóként kezelte mindhárom bizottmány irategyütteseit. Tette ezt abból a meggondolásból, hogy mindegyik bizottmány más-más társadalmi és politikai viszonyok között született meg, és bár hatásköre azonosnak tekinthető, mégis szét kellett őket választani. Az egykorú iratkezelés a volt feudális közgyűlés és az 1848 május 1-én kezdődő megyei bizottmányi közgyűlés tárgysorozat., feljegyzéseit folyamatosan vezette, tekintet nélkül arra, hogy megváltozott a közjogi helyzet és más összetételű testület állt a megye élén. Éppen ezért az első közgyűlési tárgyalási pont nyilvántartási száma 434/1848. Az ügyiratok kezdőszáma ugyanakkor 335» miután voltak olyan ügyiratok, amelyek már az új átrendezés szervezetére vonatkoztak. Vannak olyan jegyzőkönyvi feljegyzések, amelyekhez semmiféle ügyirat nem tartozott, miután maga a tárgy az üléseken merült föl és a kiadott intézkedés alapjául kizárólag a helyben kialakult vita és a meghozott határozat szolgált. Az akkori iratkezelésben a szóbeli intézkedés sokkal gyakoribb volt mint a későbbiek során. A második megyei bizottmány jegyzőkönyveinek tárgyalási iratai 1860-1861 és 1865 évekből az alispán! iratok között találhatók meg. Akkor már határozottabbá vált az alispánnak, mint az önkormányzat vezető tisztségviselőjének a közgyűlés előtti felelőssége, az ügyeket egyre inkább előzetes referencia alapján intézte el a közgyűlés, és egyre csökkent az üléseken felmerült igazgatási problémák száma. Ugyanez a helyzet az 1867-1871 évekből származó iratoknál is. A közgyűlési iratok kutathatóságát nagy mértékben elősegítik a rendelkezésre álló mutatók, amelyek mind a jegyzőkönyvek anyagát, mind a tárgysorozati iratokat átfogják. A közgyűlési tárgyalásra nem került iratoknak akkor sincs mutatójuk, ha sorszámokkal vannak ellátva; ennek az az oka, hogy a mutatókat a jegyzőkönyvi pontok alapján készítették el s nem vették figyelembe magukat az előkészítő vagy tárgyalási alapul szolgáló iratokat. Minden kutatónak fel kell figyelnie erre a körülményre különösen olyan témák rizs-
