Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 100 -folytattak. Valójában a levéltár fondjába került iratok tömegével ők gazdagították az irattárat, ezért annak értéke ma már felmérhetetlen, főként a helytörténeti kutatás szempontjából, mert több tizezer jelzetet gyűjtöttek össze, melyeket ezideig még alig hasznosítottak. A polgári korszak Bihar vármesyéjének levéltára - más levéltárakhoz hasonlóan - a Vármegyei Ügyviteli Szabályzatban /1902/ foglalt rendelkezéseknek megfelelően az egyéb vármegyei iratoktól elkülönítve, de saját irattárában kezelte többek között a községi szervezési szabályrendeleteket, valamint az egyesületi és a társadalmi szervezetek alapszabályait. Nem kell külön felhívnunk a figyelmet arra, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonit a történettudomány a szervezési szabályrendeleteknek és az egyesületi alapszabályoknak, hiszen mindkét irattipus képet nyújt egy-egy közsé g közigazgatási és önkormányzati, felépítéséről, szervezeti formáiról, a területen működő művelődésügyi, vagy politikai egyesülésekről, társulásokról az olvasóköröktől kezdve a pártok megalakulásáig. Az ilyen természetű engedélyeket a főszolgabiró javaslatára az alispán hagyta jóvá, majd a levéltárban való megőrzésről külön ügyiraton intézkedett. Ugyanilyen fontosságúak a vízügyi okmánytár iratai, amelyeknek külön kezelését az a feladat határozta meg, hogy a vízhasználati engedélyek kiadása, hídépítések, viz igénybevételét kívánó ipari létesítmények, mint malmok, zsilipek, viz alatti csatornák, stb. létrehozására szükséges volt az alispán! hozzájárulás. Az ilyenről szóló határozatok éppúgy a levéltárba kerültek, mint az építmény okirattára, amely a felépítményt, vagy alépítményt részletesen leírja, működésének szabályait ismerteti. Ezzel nemcsak a gazdaságtörténetirás számára nyújt forrásanyagot, hanem a műszaki történet számára is, mert a műleírások, műszaki rajzok az ilyen jellegű tevékenység kapcsán másutt nem találhatók meg. A Bihar vármegyei Levéltár irattára négy jondot kezelt. Mindezek egymástól tartalmilag megkülönböztethetők. Egyetlen közös vonásuk ismerhető fel, maga az a tény, hogy a levéltárban egyéb közigazgatási vagy igazságszolgáltatási iratairól elkülönítve nyertek elhelyezést s ezzel annak gyűjteményeit szaporították. A négy fondból az első a levéltár hivatali működése során keletkezett. Ez részben levelezéseket, részben más természetű irategyütteseket tartalmaz.. A levelezés a hivatalhoz intézett megkeresésekből, másolatok vagy kutatások iránti érdeklődésből, személyi kapcsolatok, tudományos munkásság Írásos emlékeiből áll. Ugyanebben a fondban találhatók meg a levéltári szövetség ügyében kezdeményezett szervezési iratok. Az irattár erőteljesen megnövekedett akkor, amikor Osváth Pál, majd Reszeghy Lajos saját gyűjtésének eredményeit, a kiirt jelzetekkel ellátott tematikai cédulakatalógust a levéltárnak adományozta. Ezek tartalmilag azért fontosak, mert a községekben, városokban élt nemesség adatainak felvétele során utalnak a birtokok területi elhelyezkedésére, esetleg nagyságára. A jelzetek felhasználásával könnyebben találhatók meg az eredeti iratok, öszszreirások, termelési jelentések, statisztikai források, mint ha a kutató magukat az eredeti segédleteket venné kézbe. Bár a cédulák elsősorban nemességtörténeti vonatkozásúak, köztörténeti felhasználhatóságuk mégis két-
