Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai

- 101 -ségtelen, tekintettel arra, hogy a nemesség vezető szerepet játszott a feudalizmus idején. A cédulákon feljegyzett adatok időpontja széleskörű: a vármegye alapításától, a honfoglalást követő első évszázadoktól kezdve a XX. század első negyedéig terjed.

Az irattárban őrzött anyag másik fondja a községi szabályrendeletekből alakult ki. Minden községnek kötelessége volt megalkotni a saját szervezési szabályzatát, továbbmenten a község kezelésében volt üzemek működési szabályzatát. Ennek megfelelően az iratok között a közigazgatás felépítésére, italmérésre, állatvágatásra, húsvizsgálatra, legelőrendtartásra, hegyrendészetre és más kérdésekre vonatkozó szabályzatok találhatók. Önmagukban ezek a szabályrendeletek különösebb értékkel nem bírnak, de ha a kutatás az egyéb forrásokra is kiterjed, a település társadalmi rajzához és gazdasági életének megismeréséhez fontossággal bírnak.

A harmadik fond az egyesületi alapszabályokból alakult ki. Ezeknek fontossága viszont már elmük szerint is kiemelkedő, mert az egyesületek egy-egy területen nagy szerepet játszottak, sok esetben politikai célzat nélkül is a politikai szervezkedés irányitóivá váltak, miután maguk a tagok az egyesületekben és körökben eltérő irányzatot képviseltek, amelynek szellemét érvényesítették az egyesületi életben. Több olyan egyesülettel találkozhatunk, amely nevében és szervezeti felépítésében kizárólag a szakmai feladatok ellátását hirdette, vagy vállalta, de munkásságával többször a baloldali mozgalmak ideológiáját képviselte. A különböző földművelő egyesületek gyakran tértek el a szabályzatban meghatározott alapelvektől és csatlakoztak a szocialista jellegű parasztmegnozdulásokhoz. A vármegye egész területére kiterjedő egyesületek működési szabályzatai is megtalálhatók a fond iratai között.

A negyedik fondot a vizügyi iratok alkotják, amelyeknek értékéről már korábban szó volt.

Az iratok levéltári rendszere

A levéltár irattárának fondjai részben a fondképző,részben a fondalakitó feladatok ellátására vezethetők vissza.

Az irattár anyagának első fondja /IV.B.410/, elsősorban az ügykezelési iratokból keletkezett. Az iratok 1924-ig az egykorú iktatószám szerint időrendben feküsznek, 1925-től fogva azonban már alap számok alapján kerültek irattárba. A levéltár iktatót, mutatót, előadói könyvet vezetett, minden ügyet önállóan iktatott, az össze tartozókat pedig alapszámon tartotta nyilván. Az irattári rendszer mai formája tehát 1925-től mutatható ki. A hivatalos levéltári ügyiratok a fond első állagába tartoznak.

Ugyanennek a fondnak a második, b./ állaga szerződéseket és alapítványokat tartalmaz. A szerződéseket nem a levéltár,hanem az önkormányzat kötötte és azok alapítványokkal együtt külön kiadott alispáni rendelettel kerültek levéltári őrizetbe. Mind a két irattipus szigorúan összeállított időrendben található.

Az Osváth-féle hagyatékként kezelt c./ állag a levéltári szövetség kezdeményezésének és szervezésének iratait foglalja magában, tehát az 1890-ben