Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 99 -BIHAR VÁRMEGYE LEVÉLTÁRÁNAK IRATTÁRA /Komoróczy György/ 1872-1944 Az iratok tartalma A vármegye levéltára az iratkezelés szempontjából hármas funkciót töltött be. Egyrészt fondórzó volt azáltal, hogy a vármegyei hatóságok működése során keletkezett iratok tárolására szolgált, azok rendezésével foglalkozott, átvételük után az anyagot tudományos szempontból értékelő selejtezéssel megtisztította, majd rendezte, annak felhasználásával forrásokat publikált, vagy történelmi tanulmányokat adott ki. Ebben a minőségében felelős volt minden olyan irat gondos megőrzéséért, amelynek jogbiztositó forrásként való tárolását akár a jogszabályok, akár a levéltártudomány igényei megkövetelték. A másik funkciója abból eredt, hogy tevékenysége során maga is levelezett, tájékoztatókat adott ki, bejelentéseket iktatott, szabályzatokat alkotott a levéltári munkáról és egyéb iratképző munkát végzett. Ebben a minőségében a levéltár maga is fondképzőnek tekinthető, miközben saját irattárat tartott fenn. A harmadik funkciónak döntő meghatározója az a tevékenység volt, amellyel fondkialakitó szervként került előtérbe. A fondok kialakítása akkor történt, amikor a levéltár az őrzésre átadott iratok átselejtezése, majd átrendezése után megállapította az iratképző szervek pontos adatait, működésűk időhatárait és akár a proveniencia, akár a területi hovatartozás alapján /pertinencia/ egységes elvek szerint rendezett egymással összetartozó irategyütteseket. Ilyen alapon kialakíthatott gyűjteményes fondókat, vagy tárgyi fondokat, pl. a községi szabályrendeletek fondját, stb. De ugyanakkor kialakíthatott más fondokat is, azok sorában egy-egy város nagyobb terjedelmű fondját, vagy kisebb hivatali szervezetek fondját, esetleg olyan tematikai fondot, mint a munkásmozgalom történetének dokumentumai, mikrofilmek fondja stb. Mindhárom funkció ellátása tudományos szempontból nagy jelentőségű, mert az iratmentés, feldolgozás, forrásfeltárás érdekeit egyaránt szolgálhatja. A levéltár irattári anyagában a polgári korban mindhárom vonatkozású tevékenység egyaránt kifejezésre jut. A kapitalizmus idején érvényesült l levéltári gyakorlat ugyanis széleskörűen kifejlesztette a levéltár vezetőjének levelezését, ezáltal az iratok rendszerezése után kialakulhatott a levéltár fondjának alapvető részlege. De az is általános volt, hogy a levéltárosok népességi iratok jelzetelésével, községtörténeti adatok összegyűjtésével, különböző szervezetek okmányainak egybeállitásával személyes érdeklődésből foglalkoztak, ami más fondrészek kialakulását vonta maga után. Az ilyen irányú tevékenységnek legföljebb a levéltáros tudása, szakmai elmélyültsége és lelkiismerete szabhatott határt. Bihar vármegye Levéltára, mint az alispán! hivatal egyik szervezeti egysége, sok kérdésben már a feudális korban önállóan járt el. Erről a feudális levéltár ismertetésénél szó volt, A kapitalizmus időszakában a korábbi hagyományok tovább ápolódtak és szélesedtek, különösen azóta, hogy Osváth Pál, majd a legújabb korban Nadányi Zoltánba Részéghy Lajos személyes gyüjtőmunkát
